Blog, Tóth Evelin

Rossz anyák?

Az alábbiakban  egy erősen nem ajánlott filmet mutatunk be, Becky Roach, a Catholic Link egyik szerzője által írt kritika alapján. Arra világított rá, hogy ez a morálisan teljesen megkérdőjelezhető, romboló hatású film is képes volt – ha nem is élhető módon – rávilágítani egy-egy olyan igazságra, melyről a Szentírás is megnyilatkozik. 

Még mielőtt bemutatnám a  cikket, szeretnék közölni néhány előzetes gondolatot. Amikor megláttam az interneten a filmet, annak címét, elszörnyedtem. Végigfutott a fejemen, hogy mégis miért kell újra egy olyan filmet a piacra dobni, ami alapjaiban rengeti meg azt, ami valódi érték, ami szent, mivel az Istentől van. Sajnos, egyre több olyan helyzetet látni, amikor a szekularizált társadalom válogatott formában rombolja mindazt, ami szent – profanizálják és kiforgatják azt. Többek között, mint oly sok esetben látjuk, sajnos a család intézményét, e film esetében pedig az anyaságot támadják.

Kérdőjellé válva állok az ehhez hasonló esetek előtt. De hála legyen, hogy az Isten a rossz helyzeteket is tudja használni, jóra fordítani – a cikk szerzőjén keresztül erről is tanúbizonyságot kaphatunk. Ettől független, nem kellene könnyelműen, s leginkább sehogysem, rombolnunk. Várom azt a pillanatot, amikor az ehhez hasonló filmek készítőinek bekattan, hogy nem is olyan jó móka, még ha kasszasiker is, ilyeneket a piacra dobni. Károsabb, mint gondolnánk.

Becky Roach külön kihangsúlyozta, hogy nem ajánlja megnézni a filmet, abból kifolyólag, hogy erkölcsileg kifejezetten aggályos, amit a készítők képviselnek “művük” által. Különböző profán, vulgáris helyzetek váltják egymást a képkockákon.

Bár, azt is megjegyzi – mint már írtam korábban-, hogy a filmben van egy-két dolog, ami akár tanító jellegű is lehet az anyák életével kapcsolatban, s azért lehet vonzó annak, aki megnézi a filmet, mert könnyen tud azonosulni egy-egy helyzettel, karakterrel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy azért, mert az követendő példa lenne, hanem azért, mert mindannyian – legyen valaki szülő, egyedülálló vagy éppen házasságra készülők – küzdünk nehézségekkel, az életünkben vannak vargabetűk. Nem vagyunk tökéletesek, bár arra vagyunk hívva, hogy arra törekedjünk.

A cikk szerzője nyolc pontban szedte össze mindazt, amire a Rossz anyák című film rávilágít. Egy-egy ilyen ponthoz egy-egy szentírási részt rendel párhuzamba, s azáltal magyarázza a látottakat.

Az első pontban Szent Pál Szeretet-himnuszának első mondatát idézi: “Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1) 

Manapság nemcsak a felnőttek életében, hanem a gyermekekében is eléggé erősen jelen van a stressz. Rengeteg tanítási óra az iskolában, hatalmas követelmények, már-már embertelen ütem és emellé még szakkör szakkör hátán. Az alapkoncepció teljesen érthető, miszerint adjunk meg a gyereknek mindent és törekedjünk arra, hogy stabilan megálljon a lábán, illetve minél több mindent megismerjen a körülöttünk lévő világból. De fontos átgondolni, hogy merre visznek ezek a döntések. Nem kérünk-e sokat a gyermektől? Vajon az erények vagy a feszültség növelését szolgálja mindez? Érdemes megnézni a Krisztus által hirdetett szeretet szemüvegén keresztül szemlélni mindezt, s kérni az Istent, mutassa meg a célját és gyümölcsét ezeknek a tevékenységeknek. Ne féljünk változtatni, ha azt érezzük, nem jó irányba visz mindez. Az emberi élet hosszú, rengeteg lehetőségünk van, azaz igazán fontos, hogy amit teszünk, valóban szeretettel tegyük.

A második pontban Lukács evangélistától kölcsönöz egy verset, amely az ítéletről szól: “Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.” (Lk 6,42) 

Ne ítélkezz! Ez nagyon fontos sarokköve a társadalmi életnek, az ember-ember közötti kapcsolatnak. Sok baj forrása ez. Vannak olyan pillanatok, amikor nem úgy sikerülnek dolgok, ahogy elvárnánk. Van olyan helyzet is, amikor nem tetszik, nem értek egyet azzal, amit a másik csinál. Különbözőek vagyunk, illetve emberből vagyunk, ezért követünk el hibákat – aki azt gondolja, hogy ő nem, az pedig nézzen magába. Lukács is erre sarkall, Lukácsot meg Isten sugalmazta ezen gondolat közlésére. Szóval felesleges ezt az egészet megvétózni. Helyette legyünk ott egymásnak, segítsük a másikat, szelíden és szeretettel siessünk egymás segítségére, ha éppen azt látjuk, rossz úton jár. Mindenkinek megvan a maga küzdelme, amelynek leküzdésében jól tud jönni a támogatás. Ez nemcsak az édesanyáknak, hanem minden embernek sokat tud jelenteni. Segítsünk egymásnak, imádkozzunk egymásért!

A harmadik pontban arra világít rá, hogy nem minden arany, ami fénylik – tehát, nem számít, ki hogyan néz ki, nem az fogja meghatározni azt, mi zajlik a bensőjében. “Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek.” – olvassuk a Péterhez írt első levél harmadik fejezetének harmadik versében.

Különösen manapság, amikor a mindennapi életet meghatározza a közösségi portálok jelenléte, fontos leszögezni, hogy az csak egy szelete az emberi életnek, amit ott látunk. Nem egy komplex kép. Nem akarom megkérdőjelezni ezek valóságtartalmát, de azt én magam is tudom, hogy nem ad elegendő információt ahhoz, hogy megismerjem a profil mélyén lakozó személy valódi énjét. Ezért is az a feladatunk, hogy a felszín alá ássunk, s a külső megjelenés helyett az emberi lélekre koncentráljunk. Ismerjük meg mások életét, mielőtt ilyen-olyan gondolatokat formálnánk meg a fejünkben másokról! Ajánljuk fel segítségünket azoknak, akik valami végett megbotlottak! Még ha nehéz is – nagyon jól tudom, nem egy egyszerű feladat ez, de pont emiatt különösen gyümölcsöző -, nézzük a másikat Jézus szemével. Jézusról tudvalevő, az evangéliumokban számtalan példát olvashatunk arról, hogy szeretettel viseltetett MINDEN nő iránt. Igen, még az iránt is, akit a társadalom már régesrég kirekesztett. Minden egyes nő, aki Vele találkozott, kivirágzott és visszanyerte valódi méltóságát. Tegyünk mi is úgy, mint Jézus! Szeressük így magunkat is!

A negyedik pontban arról beszél, hogy a szexualitás fontos része a házasságnak, amelyet a következő verssel támaszt alá a Teremtés könyvéből: “Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24)

A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja a házastársi szeretetről: “A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. A házasságban a házastársak testi meghittsége a lelki közösség jelévé és zálogává lesz. A megkereszteltek között a házasság kötelékeit szentség szenteli meg.” (KEK 2360) A házas felek, a férfi és a nő a szexualitásban való egyesülésben megújítják, megerősítik a házassági fogadalmukat. Az egészséges szexualitás fontos a házasságban – amely a másikra, az életre nyitott. Fontos, hogy időt szánjunk erre, előnyben részesítsük, hogy a feleségek megteremtsék a testi és lelki intimitást a férjükkel, még akkor is – sőt, akkor a legfontosabb -, amikor a nő különösen elfoglalt a gyermekneveléssel. Pedig ekkor sem szabad elfeledkezni az őszinte önajándékozásról. A filmben negatív példát látunk erre, amikor a felek a saját önző vágyaik kielégítésére használták a másikat, erkölcstelenül és parázna módon megélve azt.

Az ötödik pontban arra hívja fel a figyelmet, hogy a házasságban élő anyukák számára is fontos, hogy barátaik legyenek, s hogy velük eljárjanak kikapcsolódni. Ezt a következő gondolattal támasztja alá: “Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,4-5)

Valóban fontos gondolat ez, hiszen anyaként nagyon elfoglalt az ember – az én Édesanyámon és más anyukákon is látom mindezt. A mindennapi teendők és a gyermeknevelés teljes embert kívánnak – áldott feladat, hivatás ez. De az anyáknak is nagyon fontos töltekezniük, s egy közösség pont megfelelő erre. Nagyon fontos az anyának is, akinek az ideje eléggé határozottan be van osztva, hogy legyen egy támogató, baráti közeg körülötte, ahol megoszthatja a tapasztalatait, örömeit és problémáit és visszajelzéseket kaphat olyanoktól is, akikkel egy hajóban evez. Mindannyian különböző ajándékokat kaptunk az Istentől, amit arra kell használjunk, hogy segítsük, támogassuk egymást – minden élethelyzetben és életállapotban.

Az anyáknak nem kell mindent egyedül csinálniuk! A hatodik pontban pont erről olvashatunk, melyet a következő bibliai idézet erősít meg, ezennel János evangéliumából: “Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19,26-27)

Még az Isten Anyjának is szüksége volt arra – pedig Ő aztán eléggé kivételes nő, sőt… -, hogy valaki gondoskodjék róla. Jézus is tudta ezt jól, ezért is bízta Őt rá Jánosra, a szeretett tanítványra. Nem létezik, hogy az anyák mindent meg tudjanak csinálni egyedül – s nem azért, mert bénák, buták lennének. Szimplán azért, mert ahogyan mindenki emberi lény a földön, ők is végesek. Ha valaki mégis megpróbál ebbe a helyzetbe beleágyazódni, annak előreláthatóan jó erős kimerülés lesz a vége mind fizikális, mind mentális, mind pedig lelki téren. Épp ezért fontos, hogy olykor átadjuk, átadják az anyukák a stafétát, és a gyermeküket is időben, szépen fokozatosan szoktassák rá az önállóságra –  ahogyan az egyik szereplő, Amy és a fiának készülő szendvics esete is bemutatta a filmben. Ez az anyáknak is jó, hiszen több idejük és energiájuk marad, továbbá a gyerekeknek is, hiszen ezáltal tanulnak, válnak egyre inkább képessé arra, hogy majdnem felnőttként éljenek.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyermek ajándék. Erről szól a hetedik pont, a következő verssel: “Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3)

A filmben volt olyan jelenet, amikor az a bizonyos társaság, ami a “rossz anyákat” képviseli, alkoholizálva, feltűnően felháborítóan viselkedve randalíroztak egy élelmiszerüzletben. Egy ízben megláttak egy babakocsiban fekvő babát, s rögtön abbahagyták az illetlen viselkedést, meghatódva gügyögtek a kisgyermeknek. Pont ez a helyzet hívja fel a figyelmet arra, mekkora felelősséggel tartozunk egymás iránt, különösen a felnövekvő generáció irányában. Fontos a példamutatás, különösen a szülőké, hiszen az az, amit először belsővé tesz a gyerek, s hagy maradandó nyomot. Még akkor is, ha éppen egy-egy hasonló helyzetben elvetik a sulykot, sosem szabad elfelejtkezni arról, hogy a gyermek ajándék – egy ajándék, aki azért lett rábízva a szülőre, mert az Isten azt gondolta, ott van a legjobb helyen. De a feladatra fel kell nőni, s ha nehéz is szülőnek lenni, ne feledjük, akkor elsősorban mindent a gyermekért kell tenni.

A nyolcadik, egyben utolsó pontban a szerző kihangsúlyozza, hogy az anyukáknak szükségük van Jézusra. “Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10) – mondja Szent Pál.

Bár Becky is tisztában van azzal, hogy ez a film nem vallásos, hanem világi, ettől független beleszakadt a szíve, hogy azok a nők ott helytelenül, rossz irányba kezelték nehézségeiket. S arra is kitért, hogy sajnos, akad a való életben is hasonló, s tán extrémebb példa is. Sajnálja, hogy ezek a nők nem tudják, hogy nem a világi élvezetekre, amelyek múlandóak,  hanem az Úr Jézus soha el nem múló, éltető és gyógyító szeretetére van szükségük. Egyedül az Istennel való kapcsolat tud minket a jó, a helyes irányba vinni, egyedül ez tesz minket teljessé.

Egyetértve a Becky-vel azt mondhatom, hogy mindannyiunknak fontos – így az édesanyáknak is -, hogy nehézségeinkbe hívjuk be az Istent, engedjük be Őt az életünkben. Az Ő irgalmas szeretete képes csak olyanná tenni minket, amilyennek lennünk kell. Vele minden kerek, Vele minden egész.

Nőnek lenni jó – anyának lenni jó. Nőnek lenni hivatás – anyának lenni hivatás. Annyira jó volna, ha erre mindannyian ráébrednénk. Fontos feladatra lettünk hívva, mi nők. Az életadásban, a szeretet átadásában Istennek vagyunk munkatársai.

A gondolatsort Szent II. János Pál nőkhöz intézett gondolataival zárnám, illetve annak az édesanyának a képével, akiről valóban példát vehetünk.

300px-Vladimirskaya“Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.

Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.

Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét.

Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy – azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a „misztériumra” mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához.

Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott „jegyesi” válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet ő teremtményeivel meg akar valósítani.

Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.”

Az eredeti cikk: Catholic Link

 

Még nem érkezett hozzászólás