Szexualitás és házasság: Mennyi idő kell egy kapcsolat megéréséhez?

Tomka Ferenc írását adjuk közre, mely az Új Ember hetilapban jelent meg 2016 májusában.

 Az érett életkor a kapcsolat melletti döntés lényegi feltétele, hiszen az érettség beálltáig nagymértékben változik a személyiség. Lányoknál az érettség alsó korhatára körülbelül tizennyolc, fiúknál huszonegy év. A tizennyolc éves kor alatt kötött házasságok bomlási aránya nyolcvan százalék körül van. Hasonlóan éretlen állapot az is, ha a fiatalok tizennyolc éves koruk előtt kezdenek szexuális életet, majd erre építve kötnek házasságot akár öt-hat évvel később.

Az érett személyiség összetett fogalom. A helyes együtt járás ideje alatt egy érett ember képes meglátni, hogy párja érett személyiség-e. És meddig kell tartania az együtt járásnak, mikor érik be a kapcsolat? Láttuk már, hogy a szerelem, a szerelmi hormonnak nevezett feniletilamin (PEA) nagy általánosságban tizennyolc hónapig tartja fenn a „lila ködöt”. Ez idő alatt a fiatalok nem tudják reálisan megismerni egymást. Tehát, ha biztosra akarnak menni, az eljegyzéssel is várni kell a tizennyolc hónap elmúltáig, és még utána is legalább fél évig, hogy immár a „lila köd” nélkül ismerhessék meg egymást és a köztük levő különbözőségeket, s gyakorolhassák egymás elfogadását.

Tanulságos példák: Két kiváló keresztény fiatal járt együtt a plébániánkon. Szerettek volna már a tizennyolc hónap letelte előtt házasságot kötni, annyira egyek voltak. Sikerült lebeszélni őket erről. A másfél év letelte után néhány héttel aztán felcsattant az első veszekedés, s később követte azt a többi is. Minden ismerős segíteni próbálta őket, de végül szétmentek. Azaz csak tizennyolc hónap után derült ki, hogy nem illenek egymáshoz!

Egy házasság érvénytelenné nyilvánítási kérelmének megírásakor mesélte a kérelmező, hogy egy közismert egyházi személy – miután bő egy éven át látta, mennyire szeretik egymást – azt mondta nekik: ti biztosan jó házasságot fogtok kötni. Erre alapozva meg is tartották az esküvőt. Hasonló hibás szülői vagy papi tanáccsal nemegyszer találkoztam válás előtt állók életében.

És a meglettebb korúaknak meddig kell készülniük? Időskorban a házasság sokszor nem is szerelemből köttetik, hanem egy barátságra alapozva, a magány elleni védelemként, egymás támogatására. Ez a kevésbé kérdéses eset. Gyakori, hogy az első házasság tönkremenetele után új párt keresnek maguknak az egyedül maradtak. Családtagoknak, barátoknak, lelkipásztoroknak fontos tisztában lenniük azzal, hogy mit kell tanácsolni az elváltaknak, lehetőleg nem sokkal a válás után. Hiszen sokan rövid idő elteltével új kapcsolatba menekülnek. „A részvét a legnagyobb kerítő”, mondja a közmondás. A válástól összetört emberek gyakran tapasztalnak őszinte részvétet, leginkább más neműek részéről. Ez mindkét félben hamar felébreszti a lelki közelség élményét.

A fiatalabbak vagy a középkorúak, ha volt már komoly kapcsolatuk, úgy vélik, ők már ismerik a kapcsolatépítés szabályait, nem olyan kábultan szerelmesek, mint a fiatalok. Valójában azonban az esetek többségében náluk is beáll az új szerelem, s ennek hormonális működése és időtartama lényegileg azonos a fiatalokéval, még ha a kapcsolatnak vannak is új vonásai. A statisztikák azt mutatják, hogy sok esetben a második kapcsolat is tönkremegy.

Egyik fájó tapasztalatom e témában: Két elvált, mélyen vallásos személy talált boldogan egymásra. Igazán egymásnak valónak látszottak. Egy év közös hitélet és harmónia után elhatározták, hogy összeköltöznek, mert ez anyagilag is könnyítette a helyzetüket. Kértem, ne tegyék. De az imént idézett érvek szellemében másképp döntöttek. Továbbra is buzgón jártak templomba, ám ettől kezdve egy másik plébániára. Egy bő év elteltével tért vissza előbb az egyik, majd a másik fél. Egyikük remegve kérdezte, nem tudnék-e segíteni. A másikuk jelezte, hogy számára a szétválás befejezett tény, nem lát lehetőséget az újrakezdésre. Ő később többször is tanúságtételként osztotta meg tapasztalatát a „tisztasági imaórán” és egyéb alkalmakkor, igazolva, hogy az idősebbeknek is ki kell várniuk a megfelelő időt ahhoz, hogy összeérlelődhessenek. A másodszor elválók sok esetben megmenthették volna a kapcsolatukat, ha megfelelő távolságtartással ismerkedtek volna, mert így megtanulhatták volna elfogadni és kezelni egymás különbözőségeit.

Sok olvasóban feltámadhat az ellenvetés: én ismerek olyanokat, akiknél nem az itt említett szabályok érvényesültek. Igaz. Vannak ilyen esetek is. De a felmérések azt igazolják, hogy az átlagot tekintve e szabályok nagyon is érvényesek. S vajon szabad-e házasságot kötni úgy, ha ugyan van negyven százalék esélye annak, hogy sikerülni fog, de a válásnak hatvan százalék a kockázata?

Forrás: Új Ember, Magyar Kurír

hirdetés