2016. 05. 25.

Másokért való imádság – Semmibe mondott szavak?

Amikor a másokért való imádság témája felmerül, szinte mindig felveti valaki a kérdést, hogy mi értelme van egyáltalán? Legtöbbször nem látjuk a hatását hónapokon, akár éveken át, és kezdjük úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy egyáltalán magának a “műfajnak” nincs értelme…

Számomra a kitartó, akár éveken keresztül meg nem hallgatottnak tűnő ima erejébe vetett hit alapját mindig is a Lukács evangéliumának 11. fejezetében olvasható sorok adták meg:

„Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér?„

Hoppá! Hányszor, de hányszor halljuk ezt az igét, már-már mainstream keresztény körökben. De ha már ennyit használjuk, akkor higgyük is el! Az ima egy hatalmas erő: amikor mi másokért könyörgünk az Atyánál, akkor Ő azt azonnal meghallgatja, akkor is, ha számunkra ez még nem látható. Persze nem attól válik meghallgatottá az imánk, hogy pontosan akkor és pontosan úgy teljesül, ahogy mi azt elterveztük. Ezért is mondjuk, hogy “legyen meg a Te akaratod” (és nem azt, hogy legyen meg az én akaratom).

Engem a szüleim jól kiképeztek: már óvodás koromtól kezdve imahadjáratokat folytattam ismerősért, ismeretlenért, barátért és ellenségért. Volt köztük egy család, akiket igazából csak futólag ismertem, de valamiért az értük való imáimat különösen is komolyan vettem, mindenféle indok nélkül. Azóta eltelt vagy 15 év, ezt a családot még mindig rendszeresen látom itt-ott, és most, ennyi idő után egyszer csak elkezdtek a Jóisten felé fordulni.

Gyermekként annyira könnyű volt mindent letenni az Atya lábához, egy cseppet sem kételkedni, és nem a saját szavaimtól, hanem Tőle várni a megoldást. Sajnos ez a gyermeki, feltétel nélküli bizalom és alázat hajlamos elveszni valahol, miközben mi éppen azzal vagyunk elfoglalva, hogy felnövünk. Pedig pontosan ehhez kell naponta visszatérnünk.

A másokért mondott imáimat alapvetően két csoportba tudnám osztani. Az első az, amikor olyan emberekért imádkozom, akiket ismerek, és az életem részei. Talán ilyenkor a legnehezebb elfogadnom, hogy az Atya tervei nem mindig egyeznek a miénkkel.

De az ima nem Isten befolyásolása, irányítása, vagy a tervei megváltoztatása; hanem a beengedése egy problémába, és ezáltal a mi akaratunk félreállítása, beismervén, hogy nélküle kevesek és tehetetlenek vagyunk.

A második csoport pedig: amikor a városom, az ország, az egyház, és merészebb napokon az egész világ megújulásáért, a hívek seregének a bővüléséért, megtérésekért imádkozom. Ebben az esetben az okozza számomra a legnagyobb nehézséget, hogy elfogadjam a feladatot, amit a Jóisten rám, és minden már megtért emberre bízott. Itt pedig nincsen választási lehetőségünk. Amikor Jézus azt mondta, hogy „tegyetek tanítványommá minden népet”, akkor nem hagyott kiskapukat, egyenesen felszólító módban kérte őket, és minket! Ez egy kicsit nagy falatnak tűnik…

De azt se felejtsük el, hogy mit olvashatunk a Máté 9,38-ban: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába”. Tehát Jézus maga mondja ki, hogyha kérünk embereket ennek a feladatnak az ellátásához, akkor igenis kapunk. Hát akkor kérjünk! Vagy, ha már egy ideje kérjük, akkor legyen békességünk abban, hogy már nála van a labda, és akkor fogja visszadobni, amikor az a legmegfelelőbb!

Fontos kiemelni, hogy a másokért mondott ima elsődleges, és legfontosabb célja, hogy a lelkek üdvösségre jussanak. Ez megelőzi a testi-lelki gyógyulásokat, és egyéb „földi” szándékokat. Hiszen végső soron az élet célja is az, hogy a mennyben lássuk egymást viszont. Talán apróságnak tűnhet a példa a családról és a kiskori imáimról, de ha belegondolok, hogy az ő esetükben is a tét az üdvösség, akkor elég nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy eszköze lehetettem a Jóistennek ebben a nemes feladatban.

Én is tudom, hogy keresztényként élni a világban sokszor se nem könnyű, se nem kényelmes. De az, hogy másokért imádkozhatunk, az egyik legjobb része!

Borítókép - Fotó: Freepik

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Kunszabó Eszter
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás