1791. május 3-án fogadta el a lengyel szejm a kelet–európai ország új alkotmányát, mely Európában az első, a világon pedig a második polgári szellemű alaptörvény volt.
A megsemmisülés szélén álló Lengyelország (perszonálunióban Litvániával) a környező nagyhatalmak bábja lett, területén gyakran háborúk zajlottak, a 18. század második felében pedig a megerősödő orosz, porosz és Habsburg nagyhatalmak eltervezték feloszlatását.
Miután az 1780-90-es évek fordulóján Poroszország a forradalmi Franciaországgal, a Habsburgok és Oroszország pedig az Oszmán Birodalommal kerültek háborús konfliktusba, a nagyhatalmi nyomás enyhült Lengyelország felett, ezért az 1788 óta ülésező négyéves szejm 1791. május 3-án elfogadott egy új, polgári szellemben írt alkotmányt, mely a három évvel korábbi amerikai alaptörvény szellemében íródott.
A dátum megválasztása sem véletlen, hiszen ekkor ünneplik a Jasna Gora kolostor legféltettebb kincsét, a Fekete Madonnát. A Lengyelország Királynőjének (Regina Poloniae) ajánlott alkotmány kifejezte a kereszténységhez való erős kötődést és tartozást.
A megszületett okmány ellenére a nagyhatalmak elfoglalták Lengyelországot és felosztották maguk között. A felszámolt önállóság és elnyomás ellenére sem tudták kiirtani a nép szívéből a hazaszeretet, mely összekapcsolódott Máriával, Jézus édesanyjával. Az édesanyával, aki nem veszi le kezét azokról, akik hozzá folyamodnak, akiket gyermekeinek tart.
Lengyelországot függetlenné az imádság és a hit tette a szabadságban. Május 3-án gondoljunk erre az elkötelezettségre, mert ahogyan Szent II. János Pál pápa fogalmazott: „Lengyelország hűsége örök!”
Bese Gergő
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás