Jó pásztor címmel írt a minap szerkesztőségi – tehát névtelenségbe burkolódzó – véleményt a Népszabadság. A cikkben a katolikus klérust vonják kritika alá, szembeállítva őket Ferenc pápa migránsválságra adott válaszaival: felhívásaival és cselekedeteivel. Természetesen elsősorban a magyar papságot igyekszik pellengérre állítani a cikk, amelynek egyházellenes hangneme nem szokatlan e sajtóterméktől.
A lap szerint Ferenc pápa „szelleme fájdalmasan hiányzik Isten magyarországi házaiból”, s feltételezik: a hétvégén egyetlen homília sem szólt a menekültekkel szemben gyakorlandó könyörületességről. (E ponton érdemes hozzátenni: jó pásztor vasárnapját ünnepelte a katolikus egyház, a szentbeszédek ilyenkor hagyományosan a papi hivatásról szóló személyes tanúságtételek.) Persze a pápa szellemiségének hiányát nem csak e ponton vélik felfedezni: szerintük a papság kénye-kedve szerint szemezget a pápai tanításból, „az erkölcs és a család fontos, a könyörületesség és a tolerancia nem fontos”. S azt sugallják: nincs egy jó pásztor, mivel idehaza még senki nem fogadott be migránsokat.
A Népszabadság szerzője tehát pápább a pápánál, ex cathedra kijelenti, hogy a magyar papok számára nem fontos a könyörület, a tolerancia, s ezzel a mozzanattal nagyvonalúan eltekint megannyi, hivatását példaértékű módon végző atyától. Olyanokról, akik omladozó falak között szolgálnak tíz-tizenkét szegény sorsú vidéki közösséget. Olyanokról, akik cigánytelepeken hirdetik az evangéliumot és igyekeznek segíteni. Olyanokról, akik a társadalom peremén, kiszolgáltatottan élőkkel, szenvedélybetegekkel, árvákkal, börtönviseltekkel foglalkoznak nap mint nap. Olyanokról, akik párbeszédet folytatnak a nagyvilággal egymás megértése (tolerancia) érdekében. Olyanokról, akik az utolsó fillérüket is odaadják egy-egy megroppant helyzetű családnak. Nagyvonalúan eltekint az egyház jelentős részétől, mert a teljes kép vizsgálatához nem lenne elegendő néhány indulatos, a valóságot leplező sor. Kár érte…
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás