Az ember gyakran érzi, hogy bizonyos ügyek politikai képviselete nem úgy működik, ahogy kellene, hogy egyes szereplők tevékenysége nem a társadalom érdekeit szolgálja.
Kategória
Vélemény
Nagy port kavart a napokban az a videó, amelyen Jacques Lacroix francia katolikus atya látható, amint pofont ad egy megkeresztelendő síró kisfiúnak. A felvétel hatására elszabadultak az indulatok, és valljuk be, jogosan.
A múlt héten ismét előkerült a hajléktalanság kérdése, és a döntéshozók (ismét) bejelentették, hogy betiltják a közterületen való életvitelszerű tartózkodást. Nem egy politikai írást szeretnék megosztani veletek, nem arról akarok írni, hogy kiről mit gondolok. Csupán úgy szeretnék írni, mint egy keresztény szociális munkás, aki nap mint nap hajléktalanokkal foglalkozik. Azt gondolom, hogy minden kereszténynek, sőt, minden jóérzésű embernek kell, hogy legyen véleménye arról, hogy hogyan kell foglalkozni a szegényekkel. Hiszen ha túljutunk azon, hogy hibáztatjuk őket, és megpróbáljuk megérteni a helyzetüket akkor meglátjuk azt is, hogy milyen felelősséggel tartozik értük, a legkiszolgáltatottabbakért, a társadalom, vagyis mi!
Nem akadtam ki a Met-gálán, és ez végtelenül elszomorít. Tudjátok miért? Mert már meg sem lepődöm, ha a kereszténység, különösen a katolicizmus van a kereszttűz alatt. Tragikus, hogy ez már ennyire általános.
Nőnap elmúltával vannak, akik máris elfelejtik, mi lenne az, amire véletlenül sem csak egy napon kellene odafigyelni. Inkább éljük úgy az életünket, hogy a nők iránti tiszteletünk folyamatosan megnyilvánuljon!
Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem vállal gyereket. Azonban 18 évesen azért küzdeni, hogy végre elvégezzék az emberen a sterilizáló műtétet, több mint meglepő, és jóval mélyebb indokokról van szó puszta önzőségnél.
Február másodikán Snoop Dogg, a botrányhős rapper közzétette első gospel albumát, a ‘Bible of Love’-ot promótáló videoklipjét. Ez olyan váratlan lépés volt, hogy nehéz szavakba önteni a gondolataimat, de azért mégis megpróbálom.