Pintér Béla, akinek az énekein gyermekek ezrei nőttek fel. Akinek, ha felcsendő a dala a Balaton partján, kihallatszik egy autóból, énekelni kezdi egy kisgyerek, mindnyájan mosolyogni kezdünk és vérmérsékletünknek megfelelően magunkban vagy hangosan becsatlakozunk. Most hétvégén ünnepelte lánya egy éves házassági évfordulóját, melynek kapcsán saját blogján osztotta meg felemelő gondolatait.
A rácsoságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban az anyaság új szakaszának lelki útjáról számolok be.
A Zsoltárok könyve teli van sóhajjal, kemény szóval, emlékezéssel, ujjongással, kéréssel és Isten mély megtapasztalásával. Ami azonban mindegyik zsoltárban közös, hogy bármilyen nehézség, szorongattatás is van zsoltáros körül, a végén mindig öröm és hálaadás marad a szívében Isten irányában.
Férjemmel 3 éve járjuk Magyarország várait és minden alkalommal rácsodálkozunk, milyen színes és izgalmas a magyar múlt és a magyar örökség.
Bár megoszlanak a vélemények, jól döntött-e a Disney, hogy újraalkotja rajzfilm klasszikusait, Az oroszlánkirály modernizált, animációs változatát nézve rájöttem, mennyire jó felnőtt fejjel is látni ezeket. Csak ebben a mesében annyi mély, szimbolikus üzenet van, – főleg keresztény szemmel – hogy csokorba is szedtem őket.
Tíz alkalommal javasolták orvosok egy brit nőnek, hogy vetesse el kisbabáját, mert súlyos rendellenességet találtak nála. Natalie azonban nem engedte, hogy kioltsák lánya életét, akit születése után megműtöttek és jól halad felépülése.
Az elmúlt napokban napi evangéliumként hallhattuk a kincsről és a gyöngykeresőről szóló példabeszédpárt. Jó okkal került egymás mellé ez a két szakasz, mivel nagyon mélyen kiegészítik egymást. Gondolatok Máté 13, 44-46 alapján.
Amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra, akkor álljunk meg, és nézzünk az Ő szavára, az igére. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” /Jn 15,9/ A teljesítményünket teljesen leválaszthatjuk az értékünkről, még ha elsőre ijesztőnek is tűnik – erről szóló blogbejegyzést szemlézünk ma.