Mindig is szerettem a dicsőítő dalokat hallgatni és énekelni is, az utóbbi hetekben viszont valahogy ez kimaradt az életemből. Most viszont elővettem párat és rájöttem, hogy mennyire hiányoztak már. Erre az estére az alábbi öt dalt választottam ki, mindegyikből egy-egy számomra fontos idézetet is kiemelve, hátha másnak is adnak valamit ezek a dalok és gondolatok.
Csak iskolai fogalmazásjellegű címek jutnak eszembe, amikor az egy héttel ezelőtti szülinapomra gondolok. A legszebb szülinap… Szülinap Jézussal… Meghatódás a köbön… Isten és a barátaim legszebb ajándéka… mindez azért van, mert tényleg életem egyik legmeghatóbb élményéről van szó, amit nagyon nehéz leírnom a csöpögőssége miatt, és mert nem vagyok egy érzelgős típus. Mégis megteszem, mert az istenkapcsolatom szempontjából egy fontos nap volt ez, és a végén talán Ti is tudtok kapcsolódni a történethez.
A kereszténység sosem volt tökéletes, hiszen bűnös emberek alkotják az egyházat. Az apostolok idejében sem volt ez másként, csak meg kell néznünk Pál apostol leveleit. Ez az idő előrehaladtával cseppet sem változott. Mindig más és más kísértette az embert, hatalomvágy, gőg, dicsőség, elismertség…stb Az egyik legnagyobb kísértése a modern kereszténységnek az, hogy meg akarunk felelni a korszellemnek.
Nem olyan régen egy kérdés érkezett hozzánk az Instagramon azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk újra talpra állni egy nagy trauma után. Nehéz ebben a témában okosat és jót mondani. Azt viszont el tudom mondani, nekem mi segített, hogy egy-egy nehéz helyzetben felálljak.
Fontos döntést hozott az alkotmánybíróság szerepét betöltő szövetségi legfelsőbb bíróság az Egyesült Államokban. A szervezet jóváhagyta Donald Trump elnök kormányzatának korábbi intézkedését, amely lehetővé teszi vallási intézményeknek, hogy ne finanszírozzák munkavállalóik egészségbiztosításában az abortuszt.
Rövid, de annál fontosabb üzenetet írt valaki egy hatalmas táblára az Amerikai Egyesült Államokban, amely arra a tényre világít rá, hogy Jézusnak minden élet számít, függetlenül a bőrszíntől!
Gyönyörű írást kaptunk Roska Péter római katolikus paptól a cölibátus és a házasság témájában. Egyszerre gyönyörködtető és elgondolkoztató.
„A templom ajtaját szélesre tártuk, és 50 órán át be se csuktuk. Ott tömörültünk egy egész hétvégén át, örültünk egymásnak, és éreztük, hogy az egyház él.” Ez a beszámoló nem a távoli múltból származik, hanem a közelmúltból, egészen pontosan olvasónk hétvégi élményét osztotta meg velünk. Bár sokszor érezhetjük azt, hogy a fiatalok távol kerültek az egyháztól, de jó látni, hogy vannak olyan közösségek, alkalmak, ahol még él az egyház.