Ma véget ért a tokiói olimpia, amelyen számtalan szép sikerrel örvendeztettek meg minket a magyar sportolók. A rengeteg érmen túl jó volt látni a szép helyezéseket is, amelyeknek, én úgy látom, hogy itthon is megtanultunk örülni.
Egy pár, aki 40 éve boldog házasságban él, felfed néhány titkot, hogy segítsen másoknak a kérdés megválaszolásában: mégis hogyan lehetséges, hogy a szerelem valóban örökké tartson?
Manapság talán az olimpia kapcsán mindenkinek a minél jobb eredmények hajszolása jut eszébe. Az igazi olimpiai eszme, a fair play szelleme pedig talán kevesebb figyelmet kap. Pedig szerencsére még mindig akadnak olyan pillanatok, amelyek erre emlékeztetnek minket.
A Hang nélkül című alkotás, bár a horrorfilmekhez sorolják, sokkal inkább egy rendkívül megindító családi drámának nevezhető, apokaliptikus fűszerezéssel. Tanulságait pedig talán mindannyiunknak szem előtt kellene tartania.
Szilveszterkor ünnepeltük a hatodik házassági évfordulónkat, így most javában rójuk a hetedik évet, amitől rengetegen félnek. Úgy tartják, ez a házasságok egyik kritikus éve, ilyenkor sokan válnak. Jegyesoktatóként tudom, hogy nem teljesen alaptalanok az aggódó hangok, de szeretnék néhány biztató szót írni azoknak, akik mostanában lépnek a hetedik évbe.
Sydney McLaughlin amerikai versenyző világcsúccsal győzött női 400m-es gátfutáson szerdán a tokiói olimpia atlétikai versenyein. A hívő sportoló nyíltan felvállalja hitét és vallja, hogy bármilyenek is legyenek a körülményei, a tudat, hogy Isten vele van, békességet ad neki.
Elképesztő az a kettős mérce, amellyel a világ fordul az emberek felé. Élj szabadon, sőt szabadosan, de ha valaki mégis belemegy ebbe, az egy utolsó prostituált vagy nőcsábász – a média szerint. Itt lenne az idő, hogy döntsünk: a tisztaságot vagy a szennyet választjuk.
A másik nagyképű autós megleckéztetése; veszekedés egy figyelmetlen járókelővel; kiszúrás a minket megbántó emberekkel: Péter apostol emlékeztet minket arra, hogy ne reagáljunk hasonlóan a minket ért sérelmekre.