Az idő a legdrágább dolog, ami létezik – micsoda közhelynek hangzik, pedig mennyire igaz ez a mondat!
„Nem minden egyedülálló egyforma. Ostobaság úgy tekinteni az egyedülállókra, mint egy csapat szomorú, magányos emberre, akiknek egyetlen vágya egy párkapcsolat.” Egy társkereső és programszervező közösség magazinjában jelent meg az alábbi írás, amely több szempontból is izgalmas, vagy akár vitaindító kérdéseket vet fel. Kíváncsiak vagyunk a Ti véleményetekre is!
„A keresztények nem pletykálnak, csak imatémákat cserélnek” – szól a frappáns és némi öniróniával fűszerezett mondat. Van, hogy pletykálkodunk, csak nem nevezzük nevén? Lehet-e egyáltalán úgy beszélni a másikról – aki épp nincs jelen –, hogy az ne pletyka legyen? Nem egyszerű kérdések.
„Előtte lehetek kiszolgáltatott és sebezhető. Előtte lehetek őszinte. Nem azért, mert Mindenható, hanem azért, mert Ember volt. Hordja a cipőmet. Egy húron pendül velem. Arra biztat, hogy kopogjak és kérjek Tőle.” Nigriny-Demeter Adrienn sokunk érzéseit öntötte szavazkba – a TeSó blogon megjelent írását szemlézzük.
Ha szereted a ruhákat és érdekel a divat, ha foglalkozol a kinézeteddel, akkor az azt jelenti, hogy felszínes és hiú vagy? Istent vajon érdekli, mit viselsz? Hogyan hat ránk az, hogy milyen ruhákat hordunk? Lillian Fallon évek óta a divatszakmában dolgozik, az ő tapasztalatát osztjuk meg veletek.
„Egy fiatal lelkészpár nagy reménységgel és tervekkel induló élete, amely darabokra hullik. Vallomás gyászról, veszteségről és Isten vigasztaló, talpra állító kegyelméről.” A Bizony, Isten! csatorna egyik friss adását szemlézzük, Dr. Lakatos Enikő kórházlelkész és férje, Csizmazia Attila tanúságtételével – megindító történet következik.
Zárt körű klub vagy a „világ világossága” az egyház? Mi történne, ha végre kilépnénk a templom falai mögül? Mi haszna az egyháznak a XXI. században? Összeomlást vagy megújulást hoz a jövő? – ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a „Szólj be a papnak” rendezvénysorozat hétfői estje. A vita nem olyan volt, mint amire számítottam, csalódnom kellett – de elérték, hogy magamba nézzek az est után, szóval már volt értelme elmenni.
Történet egy chicagói rendőrről, aki emberségből biztosan jelest kapna Istentől. Azt nem tudjuk, hogy hívő-e az úriember, de az biztos, hogy mi, keresztények is tanulhatnánk tőle!