Nem megy a matek. Nem tudom megjegyezni a számokat. Mindig kell a számológép. De az egyenletek valahogy vonzanak: kikutatni az ismeretlent, megkeresni az x-et – ennek van egyfajta győzelem illata.
„Amikor az ember lányának megkérik a kezét, az első pillanatban sokféle érzés és gondolat suhan át rajta. Határtalan öröm, mély szerelem és némi pánik keveredik ilyenkor a lélekben, hisz fiatalon az ember talán fel sem fogja az egy életen át tartó elköteleződés súlyát. Ahogy telik a jegyesség időszaka, szép lassan letisztulnak ezek az érzések. És már nemcsak a kapcsolatunkról és a közös jövőről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a megköttetendő frigy milyen hatással lesz a családunkra és baráti kapcsolatainkra.”
A Margaret Blog írását szemlézzük egy fontos, ám ritkán szóbakerülő témáról.
A pápa a június 22. és 26. között megrendezett Családok Világtalálkozóján üzent a házaspároknak, hangsúlyozva, hogy a házasság egy lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos utazás – akárcsak az Istennel való élet. A szülők számára kiemelte, hogy ahogy Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő, úgy ők se védjék meg gyermekeiket a legkisebb nehézségektől, szenvedésektől. Ferenc pápa beszédét a katolikus.ma oldalról szemlézzük.
Isten egyszer arra hív bennünket, hogy legyünk egy csendes, nyugodt, bensőséges környezetben Vele – egy másik pillanatban pedig azt halljuk Tőle, hogy szakadjunk ki a kényelmes zónából és menjünk, hirdessük Őt. Erről a témáról szól a Montserrat jezsuita vlog 2. évadának első Útravaló adása. Az impulzust Nevelős Gábor, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium új rektora mondja, a heti gyakorlatot pedig Nagy Bálint jezsuita atya.
Ha valaki nem olyan hangsúllyal válaszol, mint szokott, vagy éppen nem olyan stílusban ír, mint szokott, agyamban rögtön ezerféle kérdés tűnik fel. „Mit csináltam rosszul? Haragszik rám valamiért?” Ezek a gondolatok egyre csak nőhetnek, ám Isten képes megszabadítani tőlük, ha imában kérjük Tőle.
Neves egyházi személyiségekkel beszélget Eperjes Károly abban a dokumentumfilm-sorozatban, amelyben szó esik bűnökről, a történelem hamis vallásairól, az ismeret tudássá válásáról, az ima erejéről, az érzelmi és értelmi vágy különbségéről is. A sorozat címe: Csendhez szokott szív – Úton Eperjes Károllyal.
Sorra tűnnek fel azok a hirdetések, videók, amelyek arra buzdítanak, hogy a népszámláláskor valljuk meg, hogy keresztények vagyunk, illetve azt is, hogy mely felekezethez tartozunk. Mindez nagyon jó és fontos, de eszembe juttatott egy másik fontos kérdést: vajon akkor is megvalljuk a keresztény identitásunkat, ha nem egy hivatalos dokumentumban, a négy fal között kell ezt tennünk?
Nemrég töltöttem le a BeReal alkalmazást, melynek lényege, hogy minden felhasználó naponta ugyanazon időpontban kap egy értesítést, hogy két percen belül posztoljon képet arról, épp hol van és mit csinál. Az új közösségimédia-felületet az Instagram ellentétének is nevezik, mivel a fotókat nem lehet retusálni, így sokkal valóságosabb képet mutatunk magunkról és láthatunk a barátainkról. Miért vágyunk arra, hogy a valóságot lássuk és láttassuk, és hol jelenik meg ez -appok nélkül- a hétköznapi életünkben?