Isten egyszer arra hív bennünket, hogy legyünk egy csendes, nyugodt, bensőséges környezetben Vele – egy másik pillanatban pedig azt halljuk Tőle, hogy szakadjunk ki a kényelmes zónából és menjünk, hirdessük Őt. Erről a témáról szól a Montserrat jezsuita vlog 2. évadának első Útravaló adása. Az impulzust Nevelős Gábor, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium új rektora mondja, a heti gyakorlatot pedig Nagy Bálint jezsuita atya.
Mindnyájan keresünk valamit. És egyúttal azt is megtapasztaljuk, hogy sok minden van, amivel már rendelkezünk. Hogyan tudunk eligazodni a két oldal között?
Két irány az, ami segítségünkre lehet ebben a folyamatban: az egyik a hivatás, a másik pedig a küldetés.
Halljuk, tapasztaljuk, olvassuk, hogy az Úr megszólít bennünket, hogy „gyere, légy velem, tölts velem időt, töltekezz nálam, légy a társam, hallgass engem, tapasztalj, érints meg!”. Aztán halljuk Őt egy másik helyzetben, amikor pedig arról beszél, hogy „menj, küldelek téged, menj el az egész világra és hirdesd az evangéliumot!”. Egyszer arra hív bennünket, hogy legyünk egy csendes, nyugodt, bensőséges környezetben vele – egy másik pillanatban pedig azt halljuk tőle, hogy szakadjunk ki a kényelmes zónából. Menjünk el oda, ahol kihívások várnak ránk, ahol nehéz, ahol nincs az Ő támogató, bensőséges jelenléte, vagy kapásból nem tapasztaljuk ezt meg.
Ez a két irány, ez a két látszólag feszültségben álló hívás, küldés, ami segíthet bennünket eligazodni az életünk nagy kérdéseiben. Abban, hogy tudjunk valamit kezdeni azzal, amink van, fedezzük fel azt, ami vár ránk, ami a miénk lehet, vagy már a miénk, csak még nem tudunk róla.
hirdetésNagyon egyedül maradunk, hogyha csak saját erőből szeretnénk megoldani életünk nagy kérdéseit és válaszokat találni rájuk. A Vele való bensőséges kapcsolatból találjuk meg, hogy kik vagyunk mi igazán.
Amikor látjuk, hogy Ő rácsodálkozik mindarra a kincsre, talentumra, ajándékra, amink van, akkor tudunk mi is rácsodálkozni.
Akkor tudunk igazán bizalommal tekinteni a ránk váró útra. A másik oldal pedig az, hogy ez az együttlét, ez a Vele együtt töltött idő, az Ő szeretetére való ráhagyatkozás ne maradjon öncélú, hanem álljon be egy küldetés szolgálatába. Álljon be egy irányba, amit tud szolgálni mindaz a jó, ami bennem van. Nem csak a magam szórakoztatására, vagy csak azért, hogy elfogadottabb legyek, hanem azért, hogy valami nagyobbért tegyek és tudjak kilépni magamból. De ehhez kell az, hogy megtapasztaljam a bizalmat, amikor már nem kell, hogy valaki nekem bebizonyítsa, hogy képes vagyok rá. Mert a bizalomra,
a Jézussal való együtt töltött időre, az Ő elfogadására tudok hagyatkozni.
Számomra ez egy életen át tartó tanulási folyamat, és azt hiszem, mindannyian bátran beleengedhetjük magunkat ebbe.
Heti gyakorlat
Ezen a héten azt kérnénk, hogy válasszatok ki valakit, akit szerettek, aki közel van hozzátok, vagy valakit, akivel ebben az időszakban most nehezebb, és érte tegyetek valami jót titokban.
Különböző lehetőségeitek vannak: meglepni őt valamivel úgy, hogy nem tudja, de jó számára. Például egy csokit odatesztek az asztalára vagy valamivel kedveskedtek, ami tudjátok, hogy számára fontos és jó. Vagy vállaltok érte valami imádságot, önmegtartóztatást úgy, hogy ezt érte teszitek. Minden nap egy héten keresztül elmondtok érte egy tized rózsafüzért. Vagy minden nap egy héten keresztül vállaltok valamit, amivel kifejezitek azt, hogy szereted, hogy fontos a számotokra.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás