Hogy süllyedhet valaki oda, hogy azt mondja egy brutális tragédia hírére, hogy “a keresztényekért nem kár”? Hogy gondolkozhat bárki is úgy, hogy nem kár egy ember életéért? Azon túl, hogy a kommentszekció sajnos mindent elbír, a jelenségnek ezen túlmutató mélysége és üzenete van.
A 21. század Európájának egyes részein már kifejezett ellenszenvvel lehet találkozni, amikor kereszteket függesztenek ki állami hivatalokban az egyház és az államhatalom szigorú szétválasztása mögé bújva, ezzel előtérbe helyezve a vallásellenes, értéksemleges gondolkodást.
Klasszikus és nagyon kifejező tanmesét osztunk meg veletek, amelynek a legfontosabb kérdése, hogy ismerjük-e Jézust?
Közel két hete hatalmas várakozással indultunk neki férjemmel Rómának. Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk neki a szűk utcák és az évezredes épületek felfedezésének. Hazatérve, azt kell mondanom, hogy Róma méltán birtokolja az Örök Város elnevezést, én mégsem lettem feltétlen rajongója.
Talán nem véletlen, hogy több sikeres világklasszis sportoló is mélyen hívő: a hit és a sport ugyanis több dologban is hasonlít, amelyeket alaposan megvizsgálva a saját lelki életünkre is fordíthatunk. Edzésre fel!
Egy nagy létszámú Edinburgh-i evangelikális parókia, úgy határozott, hogy elhagyja a Skót Episzkopális Egyházat, amely az Egyesült Királyság első anglikán felekezete, mely támogatja az azonosneműek házasságát.
Remek, egészen hiánypótló interjút adott a Jel című oldalnak Hirling Zsolt világbajnok evezős: a ma már az aktív sportolást befejező korábbi világklasszis evezős hitéről is mesélt a beszélgetés során!
Néhány templomban a jelenlévőket arra ösztönzik, bevételeik 10%-át adják az egyháznak. Ezt nevezzük tizednek – az Ószövetségben az izraelitáktól megkövetelték, hogy az egyházi tizedet (jövedelmük 10 %-át) fizessék papjaiknak a templomukban. Bár sok keresztény fizet tizedet, az Újszövetségben nincs semmiféle utalás arra, hogy a mai napig ezt kell tenni.
A “Lelki adoptálás” névre elkeresztelt Facebook-oldal publikált újra egy 24 éve megjelent cikket: az Új Ember című hetilapban 1994-ben jelent meg “L.K.” monogram alatt egy gyönyörű megható írás.
Medve tört be a héten a Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központba: ebben az intézményben kapott szállást a 777 csíksomlyói zarándokcsapata is korábban.