„A határtartást sokszor művészetnek nevezik, hiszen valljuk be, nem könnyű. A keresztyén embernek pedig még nehezebb, hiszen az anyatejjel szívja magába a szolgálatkészség fontosságát, az egymás segítésének felelősségét és a közösségért való tenni akarást. Miközben egymásért teszünk, nem szabad elfeledkeznünk magunkról és a határainkról.” Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal beszélgetett a Református.hu-n a témáról. Szemlénk.
