Hogy egymás hangját halljuk, az még nem beszélgetés. Hogy mondjuk a magunkét, a másikra sem figyelve, az nem beszélgetés. Ha szavakat dobálunk egymás felé, akkor még nem beszélgetünk.

A beszélgetésben én mondom magam neked. Te pedig nekem mondod magad. A beszélgetés szellemi érintkezés. Ember érint embert. Nem kézzel, nem hanggal csupán. Lélekkel. „Lélektől lélekig.”

Gondolatok cserélődnek a beszédben. Megélt élmények izzása melegíti a másikat. A beszélgető ad és kap. A természet visszhangjában azt halljuk, amit és ahogy mondtunk. A beszélgetésben a hallgató társ énjén átszűrődve verődik vissza gondolatunk, sugárzódik vissza érzésünk. A beszélgetésben egymásra talál két vagy több ember. A beszélgetésben találjuk meg – magányunkban rejtve maradt– önmagunkat. A szellem öröme a beszélgetés, legyen az vita vagy csevegés.

Beszélgetés. Mindennap lehet. Ha van mit mondanod és tudsz meghallgatni másokat. Mindennapi élmény a beszélgetés. Beszédedben a másiknak nyújtod át magad és a másikat magadba fogadod. A beszélgetés öröm. Vannak emberek, kiknek száján, mint homok pereg a sok szó. Vannak, akiknek szava gyöngy. „Szív bőségéből szól a száj.” Beszélgess, megismered a másikat. Beszélj. Beszéded elárul tégedet.

Egy jóízű beszélgetés felszabadító öröm. Kirándulás a másik végtelenjébe.

A másik szíved tengerébe mártózik. (Csak nehogy állott iszapjába!) Beszélgetés. Kenyérnél szükségesebb. Keresnek sokan. Keresd, akinek mondanivalója van. A beszélgetésben van pillanata a hallgatásnak és van a szólásnak. Játék. Jobb, mint a kártyajáték, melyben csupán harminckét lap variációja van. De a be

Forrás: Mácz István: Örülj velem! c. könyve
Kép: gettyimages.com (Svetlana Braun)