Bevallom, hajlamos vagyok megfeledkezni az őrangyalomról, pedig már a nevét is tudom. Jó kérdés, hogy én neveztem-e el, vagy ő súgta meg a nevét, mindenesetre Aurélnak hívják. Ez biztos. Elmesélem a történetünket, mert ez egyike azon élményeimnek, amikor nemcsak hittem, hanem éreztem is, hogy létezik az a másik dimenzió.
Réges-régen Isten hozott egy döntést, egy igen fontos
döntést… aminek igazándiból nagyon örülök. Eldöntötte,
hogy megalkot téged.
A kéz, mely létrehozta a csillagokat, megalkotott téged.
A kéz, mely hatalmas völgyeket vájt ki, megalkotott téged.
A kéz, mely fákat teremtett és a napot meg a holdat, megalkotott
téged.
A hétvégén rendezték meg az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, amely a magyar katolikus fiatalok egyik legnagyobb múltra visszatekintő rendezvénye. Évente két alkalommal telik meg a város és a plébániakert, hogy lehetőséget adjon az igazi találkozásokra.
A következő cikk Közép-Amerikában íródott, a latinok (részben) így látják Európát. Igazuk lehet, Európának megújulásra van szüksége. Talán fel fognak cserélődni a szerepek? Talán pont az Európa által megtérített egykori gyarmatok fognak minket újra Istenhez terelni? Mi lehet nekünk, európai magyar keresztényeknek a feladatunk?
„A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…” Dr. Pálhegyi Ferenc írásából közlünk részleteket.
„A férfiakkal az a baj, hogy anyjuk van. Hogy egy nő mellett nőnek fel. Nem véletlenül választották le a spártaiak a gyerekeket az anyjukról. Mert anya mellett elpuhulnak.” Sz Nikol írása a Férfiak Klubja weboldalán jelent meg.
Idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten a GLS Nemzetközi vezetői konferencia, 2016. október 7-8. között, a MOMkult-ban. A kétnapos vezetői műhely során inspiráló gondolatok, praktikus vezetéselméleti ismeretek, gyakorlati és személyes példák hangzanak majd el nemzetközi előadók tolmácsolásában.
Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés hitünkkel kapcsolatban, hogy vajon csupán magunkra tartozik-e hogyan és miként éljük meg, vagy fel kell-e vállalnunk mások előtt az általunk vallott értékeket? Én egyértelműen utóbbi mellett teszem le a „voksomat – ha már ilyen szavazós időszakot élünk.