Karácsony nekünk keresztényeknek különleges ünnep, a Megváltó érkezésének fantasztikus örömhíre. De vajon mit ünnepelnek azok, akik nem hisznek Istenben? Reméljük ők is átérzik karácsony valódi üzenetét és örömét!
December 22. óta nem dolgozom, szabadságon vagyok. Mert megtehetem. Mert olyan a szakmám [rendezvényszervezés], ahol ilyenkor a fű se nő, hiszen a céges karácsonyokon túl vagyunk, a konferenciák még nem kezdődtek el. Amióta otthon takarítok, vásárolok, tervezem, hogy mit főzök majd, mikor hova megyek és kivel találkozom, arra gondolok egész gyakran, hogy mennyi embernek nem adatik ez meg.
A saját Bibliával való tanúságtételre bátorítottunk mindenkit pár hónapja az interneten keresztül, mikor elindítottuk a #mutiabibliad kezdeményezést. Ezt a fajta evangelizációt fejlesztette tovább a tizennyolc éves Néma Balázs, ebben az adventben ugyanis nem csak szívén, hátán is viselte az örömhír terjesztésének ügyét. Egy átlátszó táska elsőzsebébe tette a Bibliáját, aztán fényfüzérrel világította meg.
Most készüljetek fel, mert ez nem a hagyományos, cuki-karácsonyi-mézes-mázos-gyerekes-kutyás-illatos történet. Persze tudom, hogy a szülők nem (mind(ig)) ilyenek, és hogy a gyerekeknek nincsenek ilyen gondolataik azért. Mondhatjátok ti is, hogy kritikus, meg túlzó. De minden esetre sok minden tanít ez az írás, szerintem. Vagy legalábbis elgondolkodtat.
Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.
A karácsony Isten és ember egymásratalálásának ünnepe. A pillanat, amire azóta vártunk, hogy Ádámnak el kellett hagynia az Édenkertet. Szent Anzelm egy imádságban fogalmazta meg az ember vágyakozását az Istennel való találkozásra. Csöndes percekre, fa alá ajánljuk!
Nemrég a 777 egy írásában útmutatót adott ahhoz, hogyan evangelizáljunk a környezetünknek. Ez egyáltalán nem egy könnyű művelet, ami abból kifolyólag is érdekes, hogy ennek elvileg teljesen természetesen kellene mennie. Az ember szívesen beszél másoknak egy sikeres vizsgáról, egy munkahelyi előléptetésről, egy eljegyzésről, vagy egy kedvenc spotcsapat győzelméről. Pedig mennyivel nagyobb örömhír az, aminek Krisztus van a középpontjában, nekünk viszont gyakran még is guidelineokra van szükségünk ennek megosztásához.
Nem sokkal az esküvő előtt József rájön, hogy menyasszonya gyereket vár – csak azt nem tudja, hogy kitől. Máté evangéliumának első fejezete egy mozifilmre elegendő konfliktust vázol fel. A dráma azonban ezúttal elmarad: Máté összesen nyolc mondatban intézi el az egész feszültséget. Lukács még csak meg sem említi, hogy ez az „apróság” bármi gondot okozott volna. József álmodik egyet, felébred, és elhiszi, hogy a gyerek a Szentlélektől van. Feleségül veszi Máriát, és egész hátralévő életében úgy neveli a gyereket, mintha a sajátja lenne. Ilyen egyszerű, nem?