A húsvéti ünnep végéhez közeledve nem árt feleleveníteni a keresztút hagyományát, amikor Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk.
Kategória
Ima
Imádsággal és gyertyagyújtással emlékeznek meg az emberkereskedelem áldozatairól csütörtökön este 17 órakor a Szent Rita templomban Szent Bakhita emléknapján.
Izgatott a gondolat, hogy miként indulhat egy szent életű pápa napja. Mi lehet a legelső gondolata miután kipattan a szeme, vagy mik járhatnak a fejében, miközben a reggeli rántottáját majszolja. Azt hiszem igazán példa lehet számunkra, hogy mennyire emberi az a szó, amivel János pápa már hajnalban Istenre állítja a fókuszt.
Életünk egyik legmeghatározóbb erénye és keresztény identitásunk alapja: a türelem-a várakozás. Nagyon nehezen helyezkedünk bele a jelenbe, mindig egy bizonyos eseményt várunk, amiről azt gondoljuk, majd az igazán boldoggá tesz. „Ha bekövetkezik, akkor már elégedett leszek”-mondjuk. De álljunk meg egy pillanatra! Ez az idő értékes,és rengeteg dologra tanít minket. Használjuk ki! Adjunk teret a Jóistennek, hogy ott formáljon minket,ahol arra a legnagyobb szükségünk van! Csendesedjünk el, és imádkozzunk, hogy mindent, ami eltávolít Tőle, le tudjunk tenni, így lépve közelebb a végső cél felé, Hozzá.
Nyakunkon a tél legjava, a csípős hidegek, szürke reggelek; taknyos az időjárás és mi magunk is. Apró fohász a reggeli kávé mellé, mikor minden második ismerősünk az ágyat nyomja lázasan, és nekünk is oly nehezünkre esik kilépni a meleg kis kuckónkból.
Ezt az imádságot – amely egyébként Rafael Merry del Val bíboros nevéhez fűződik – mondják el minden nap Teréz anya nővérei. Ha ők úgy érzik, hogy ezért ilyen rendszeresen kell imádkozniuk, akkor valószínűleg nekünk sem árt.
A 777 szerkesztőjének személyes hangvételű imája a karácsonyi lélekemelő napok után.
Az már szinte közhelynek számít, amikor sopánkodva kijelentjük, hogy a társadalom morális válságban van. Nyalogatjuk a sebeinket, mindig másokra mutogatunk, közben pedig a Sátán és a többi gonosz szellem tombol köreinkben.