Nyakunkon a tél legjava, a csípős hidegek, szürke reggelek; taknyos az időjárás és mi magunk is. Apró fohász a reggeli kávé mellé, mikor minden második ismerősünk az ágyat nyomja lázasan, és nekünk is oly nehezünkre esik kilépni a meleg kis kuckónkból.
Ezt az imádságot – amely egyébként Rafael Merry del Val bíboros nevéhez fűződik – mondják el minden nap Teréz anya nővérei. Ha ők úgy érzik, hogy ezért ilyen rendszeresen kell imádkozniuk, akkor valószínűleg nekünk sem árt.
A 777 szerkesztőjének személyes hangvételű imája a karácsonyi lélekemelő napok után.
Az már szinte közhelynek számít, amikor sopánkodva kijelentjük, hogy a társadalom morális válságban van. Nyalogatjuk a sebeinket, mindig másokra mutogatunk, közben pedig a Sátán és a többi gonosz szellem tombol köreinkben.
Minden csupa fényesség, minden ki van világítva, mindenhonnan melegség árad felénk… de vajon mennyi jut el mindezekből a szívünkbe? A 777 egyik szerkesztőjének személyes imája, hogy mindannyian megértsük karácsony ünnepének csodálatos örömhírét!
Világunk múlásának törvényei szerint, az Isten várásának legszeretetteljesebb ünnepkörében is történhetnek olyan dolgok, melyekkel ugyanúgy Hozzá kerülhetünk közelebb, csak épp nem úgy, ahogy mi azt elterveztük. Egy ima, mikor az Isten másképp látta jónak.
