A Jóisten sokszor megpróbálta Hetyey Tibort, azaz a nagyapámat. Jó családba született, anyagi biztonságba, ezer lehetőség várta… majd mindennek egyszerre vége lett. Jött a háború, az orosz frontra került, ahonnan hajszál híja, hogy hazavergődött. Később megsebesült, 1945-ben menekülnie kellett. Nem maradt emigrációban, a diktatúra negyven évét osztályidegenként, megtűrt személyként viselte, a rendszerváltás után néhány évvel pedig betegség következtében megvakult. Öt éve özvegyült meg, azóta él egyedül, de nem magányosan. Szilárd hite egész életében megtartotta. Századik születésnapja előtt három hónappal látogattam el hozzá azért, hogy feltegyem neki a kérdést: honnan, miből merített erőt, hogy mindezt elviselje?
