Van-e a labdarúgásnak közösségépítő ereje? Volt-e már az életedben olyan, amikor kilátástalannak láttad a céljaidat, később mégis elérted azokat? Elsőre kicsit távolnak tűnő gondolatok, de próbáltam kicsit közelebb hozni őket…
Kategória
#csakegygondolat
Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?
Először is leszögezném, hogy véleményem szerint a közösségi médiának, így például a Facebooknak is, sok előnye van, és sokszor megkönnyíti az életünket. Így most nem is annak előnyéről, illetve hátrányáról szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy hány felesleges percet vesz el az életemből, amit hasznosabban is tölthetnék…
“Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)
Bár elsőre nagyon egyszerűnek tűnik ez a rövid kis tanmese, mégis felér egy prédikációval.
Sokszor halljuk ezt a mondatot, hogy a kereszténységbe bizony bele kell halnunk. Pontosan mit is jelent ez, és mennyire kell komolyan vennünk?
Nehéz manapság olyan filmet találni, amelyet keresztényként teljes lelki nyugalomban tudnék végig nézni. Nincs ez másképp a „Mamma mia” című filmmel sem, mégis úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos dolog mellett áll ki: az élet mellett.
A keresztény ember mindig magával hord egy hátizsákot, benne a nélkülözhetetlen dolgokkal…
Az évek előrehaladtával az embernek rá kell jönnie, hogy a szabadidő nem magától értetődő fogalom. Komoly tervezésre van szükség ahhoz, hogy pár hetet lecsípjünk a nyarunkból.
A nyaralásból mindenki szeretné kihozni a legtöbbet, hiszen olyan rövid kis időről van szó! Betáblázzuk a napot múzeummal, strandolással, nevezetességek felkutatásával. Ilyen sűrű program mellett azonban nehéz a megszokott napi csendességet beiktatni. Vagy mégsem?