A téli napforduló jelentheti az év legsötétebb napját, de egyben a fordulatot is: a világosság teret nyer az életünkben. Hiszünk ebben?
Kategória
#csakegygondolat
„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23)
A mai időjárás eléggé ködös volt, és lehet, nem csak én érzem úgy, hogy a közeljövő is kicsit „ködös” a sok bizonytalanság miatt. De vajon mi vár ránk a köd mögött?
Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk azonnal megoldani. Lehet, hogy megteszünk mindent: bevetjük a legjobb problémamegoldó eszközeinket, de mégsem változik semmi. Ilyenkor annyit tudunk csak tenni, hogy az időre bízzuk.
Valószínűleg ha megkérdeznénk az embereket, hogy a jelenlegi járványnak vannak-e pozitív hatásai, egyesek egyből rávágnák a kérdésre a „nem” választ, mások talán azt mondanák, hogy igen. Mindenesetre a hírekben szereplő rengeteg elszomorító számadat mellett jó látni, ha vannak olyan gesztusok is, amelyekre a járvány nélkül valószínűleg nem lett volna példa.
Mit jelent, hogy a sötétség hatalmából megszabadulva a világosságban járhatunk? Érdemes ezen elgondolkodunk. Minden nap egy új lehetőség, hogy közvetítsük a világnak Isten jóságát.
A szeretet nemcsak egy érzés. Oké, sokszor elmondjuk. De akkor mégis micsoda és hogyan lehet örökké tartó? Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus gondolatát szemlézzük.
Lukács evangéliumában az apostoloknak teszi fel Jézus a címben szereplő kérdést, de az akár nekünk is szólhatna, akik hiszünk benne. Vajon mi kinek tartjuk Őt?
Tüzes nyilak minden egyes nap készülhetnek ellened, bombázva az elmédet vagy a szívedet. Ne van hatalmad arra, hogy ne engedj teret nekik! “Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.” (Ef. 6:16.) Révész Szilvi író és előadó, korábbi OFFLINE vendégünk gondolatát szemlézzük.
Egy evangélikus lelkész gondolatai az elmúlt napok eseményei kapcsán.