Petikné Sáfrány Judit gondolatai az üdvösségről. Néha elveszítjük a fókuszt, pedig nem a földi életünk a végállomás.
Kategória
#csakegygondolat
A környezetünkhöz hasonlóan az imaéletünk is rendszeres „karbantartást igényel”.
Napjaink jó részét azzal töltjük, hogy dolgok után sóvárgunk, miközben nem vesszük észre, hogy mennyi minden megadatott nekünk, ami másoknak nem.
Bár éppen csak belecsöppentünk adventbe, úgy érzem, hogy idén végre, talán életemben először, sikerült elkapnom valamit, amire eddig mindig annyira vágytam. Talán ez lenne életem legjobb adventje?
Talán kevesen tudják, de november 13-a a kedvesség világnapja. Ennek kapcsán osztunk meg pár ötletet, hogy miként lehetünk kedvesebbek a mindennapokban.
Hajlamosak vagyunk mi, emberek folyton azt nézni, mi hiányzik, miközben a jó dolgokhoz könnyen hozzászokunk. Te természetesnek veszed, hogy napi kapcsolatban lehetsz a világegyetem Teremtőjével és üdvösséged van?
Hányszor kérdezted már meg életedben a másiktól: „Hogy vagy?” És hányszor voltál valóban kíváncsi a válaszára?
Még most is sokszor eszembe jut az a lány, aki a közelemben telefonált a vonaton. Messzire utazott csak azért, hogy végül egy borzalmas, kimerítő állásinterjún a végletekig megalázzák. Szerettem volna kicsit felvidítani, megkínálni a csokimmal vagy egy rágóval, de nem bírtam összegyűjteni a bátorságomat. Vajon mi lett volna, ha mégis megteszem?