Két vers anyák napjára – A kisgyermek és a felnőtt gyermek köszöntése

A hálát, amit nem is csak ezen a kiemelt napon érzünk, olyan eltérő, de olyan szép módon fogalmazta meg a két költő!

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

hirdetés

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Dsida Jenő : Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön, 
a te kezed jó Anyám 
Rettentő semmi mélyén álltam 
közelgő létem hajnalán; 
A te két kezed volt a mentőm 
s a fényes földre helyezett 
Add ide, – csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg 
a napnak étkét, italát. 
Ez a kéz vállalt életére 
Gyilkos robotban rabigát, 
Ez tette éltünk nappalokká 
A nyugodalmi perceket. 
Add ide, – csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, 
Ha éjsötétbe dőlt a föld, 
Hányszor csordult a bánat könnye, 
Amit szememről letörölt, 
Hányszor ölelt a szent kebelre, 
Mely csupa, csupa szeretet! 
Add ide, – csak egy pillanatra, – 
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha 
El is tévedt az igaz út, 
Ujjaid rögtön megmutatták: 
Látod, a vétek szörnyű rút! 
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor 
Feledni bírnám ezeket!. . . 
Add ide, – csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel 
Soká vezess még, adja ég. 
Ha csókot merek adni rája 
Tudjam, hogy lelkem tiszta még. 
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában 
A szent jövendő nem veszett! 
Add ide, – csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön, 
A te két kezed, jó Anyám! 
Mindenki áldja közeledben: 
Hát én hogy is ne áldanám?! 
Tudom, megáldja Istenünk is, 
Az örök Jóság s Szeretet! 
Némán, nagy, forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

(fotó: grandparents.com, versek: harmonet.hu)

hirdetés