Hozzám hasonlóan sok fiataltól távol állhat a rózsafüzér első hallásra. Az imamód, melyet nagyszüleink kedvelnek és ösztönzik rá gyermekeiket, unokáikat, könnyen tűnhet régimódinak és unalmasnak. Én is így éreztem sokáig, s hogy mi változott, arról igykeztem írni a következő sorokban.
Október a rózsafüzér hónapja a katolikus egyházban. Ez alkalomból október folyamán a 777blog-on egy három részből álló cikk-sorozatot szentelünk a rózsafüzérnek. Ennek első részében igazán inspiráló tanúságtételeket olvashattok olyan emberektől, akik naponta imádkozzák a rózsafüzért. Megkérdeztem tőlük, hogyan tudnak akár napi három-négy rózsafüzért is elmondani, mi motiválja őket, hogyan tudnak kitartani benne, és mit jelent számukra. Fogadjátok szeretettel ezeket a gondolatokat, melyeket néhol Szent II. János Pál pápának a szent rózsafüzérről írt apostoli leveléből származó idézetek kísérnek!
Földi-Kovács Andrea újságíró, korábban a HírTV munkatársa, ma pedig már az Axióma szerkesztője, a Carpe Deum műsor vezetője. Október elején, a rózsafüzér hónapjának kezdetén Kissné Berta Rita arról kérdezte, mit jelent számára a rózsafüzér. Fogadjátok szeretettel tanúságételét a Szűzanya anyai gondoskodásáról, közbenjárásának evangéliumi hátteréről, a rózsafüzér ismétlődő ritmusának lélekre gyakorolt hatásáról, és élete „szériafelszereléséről”!
A mindennapi rutin, a készülődés és az utazás már szinte minden tudatosság nélkül a napunk része tud lenni. Nem figyelünk a részletekre, mert már a megszokás vezérel bennünket, hogy minden rendben menjen. De mi a helyzet, ha valami kizökkent minket ebből?
Magyarországon nagyon ritka, hogy egy labdarúgó nyíltan beszél a hitéről. A 777 abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Filipe Oliveirával, a Videoton portugál futballistájával készíthetett interjút. Hirling Zsolt után ő a következő kiszemelt sportolónk, akivel nem csak munkájáról, hanem az általa vallott értékekről is beszélgettünk. Filipe Oliveira őszintén beszélt hitéről, pályafutásáról, kudarcokról és nehézségekről egyaránt.
A minap Budapesten egész hosszan buszoztam átszállás nélkül. Ilyenkor az emberek több dolgot szoktak csinálni: megállás nélkül nyomkodják telefonjukat, cöcögnek és kritizálják a többi utast vagy a sofőrt vagy a hülye gyalogosokat, bömböltetik a zenét a fülükbe, bámulnak kifelé az ablakon, vagy jobb esetben olvasnak, ha nem egyedül vannak, akkor beszélgetnek. Teljesen hangulatfüggő, hogy mikor melyik megoldást választom. De most eszembe jutott, hogy ez alatt a 20 perc alatt pont el lehetne mondani egy kötött imát, amibe este már fáradtan biztos, hogy belealudnék.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!