Fahidi Éva 92 éves holokauszt-túlélő szenvedélyesen keresi a hétköznapok kisebb-nagyobb örömeit. Az embernek erőt és reményt ad a vele való beszélgetés, mert egyszerűen árad belőle a rendíthetetlen életszeretet. Még ma is szívesen próbál ki új dolgokat: 90 évesen a Tünet Együttes Sóvirág című előadásában életében először lépett fel táncosként a színpadon. A Pesti Nő-n megjelent interjúból közlünk részleteket.
A múlt heti buszkatasztrófa eszünkbe juttathat egy napra pontosan 18 éve történt, hasonlóan megrázó esetet… Akkor Deutschlandsbergnél vesztette életét 18 diák – szintén egy borzalmas buszbalesetben. Az ökumenikus búcsúistentiszteleten, a kőszegi Jézus Szíve Plébániatemplomban Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök hirdette az igét. Megrázó, szívszaggató, de reménykeltő és gyönyörű prédikációja most újra aktuális.
Amikor az oltárnál elmondjuk az eskü szövegét, akkor vajon tényleg komolyan gondoljuk: jóban-rosszban? Eszünkbe jutna akár egy percre is, hogy a következő tizenöt év inkább több rosszat tartogathat a számunkra?
A következő hetekben Balicza Iván evangélikus lelkész hat tanítását (prédikációjátt) fogjuk közölni a szeretett tanítvány, János első leveléről. Íme az első.
Textus: Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. (1 Jn 2,1-2)
Az élet kultúráját éljük, melyben az értékek: a fiatalság, az egészség, az élmények hajhászása. Mindenhonnan ezek vesznek bennünket körül… És akkor teljesen váratlanul egyszer csak meghal egy közeli ismerősünk, mi pedig értetlenül állunk az esettel szemben: „sosem gondoltam volna, hogy ez vele is megtörténhet”. Manapság a halállal valahogy nem tudunk mit kezdeni, és a kultúra el akarja velünk hitetni, hogy mi sose halunk meg. Sőt, hogy mi sose leszünk betegek, sose leszünk rákosak, velünk sosem történhet baleset. Mindig csak másokkal.