Egy lengyel pap gondolt egyet és óriási napelemes keresztet építtetett, ezzel biztosítva az elektromosságot a templom világításához, fűtéséhez és a légkondicionálásához. A kreatív megoldásra a nemzetközi sajtó is felfigyelt – nem véletlenül!
pap
Újabb három kérdéssel folytatódik A Papp válaszol rovatunk, miközben a novemberben kiadott könyvünk már a második kiadását éli meg. Ezúttal is izgalmasak a témák: házasság előtti szexualitás, paphiány, hitét meg nem élő anyós és após! Aki válaszol: Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa!
Pénteken került ki a Facebook-oldalunkra egy korábbi cikkünk, amely egy nagyon megérintő írás a reverendáról és annak viseléséről. Mennyire jó lenne, ha sokan megszívlelnék a benne foglaltakat. Bese Gergő atya írása.
Cseh Péter atya még kispap korában írt felkérésre néhány gondolatot a cölibátusról. Most, hogy már több, mint 10 éve pap hozzátette, pontosan ugyanígy gondolkodik erről a vitatott, rengeteg kritikával illetett témáról.
A katolikus papot a késelést követően súlyos, életveszélyes állapotban szállították kórházba.
…Hangzik el gyakran a kérdés. A szofisztikáltabbak így fogalmaznak: Biztos, hogy nekik kellene tanácsot adni párkapcsolati, házassági, „ne adj’ Isten” szexuális kérdésekben…? Azt hiszem, értjük, miről van szó, talán legtöbbünkben már fel is merült.
Sokak fejében él az az elképzelés, hogy a papok komoly, zárkózott emberek, akik semmi másra nem koncentrálhatnak, csak Isten szavára, és az egyház követőire. Erre azonban sokak rácáfolnak, egyikükről a haon.hu oldalán olvastunk. A frissen görögkatolikus pappá szentelt Kocsis Dániel gyerekkorától kezdve focizott és mai napig szívesen játszik mérkőzéseken.
A Válasz.hu figyelt fel a nem mindennapi levélre, melyben egy katolikus apáca nagyfokú jóindulattal ír a Tibi atya-jelenségről, és cikke végén szokatlan javaslatot tesz a lecsúszott lelkésznek.
2013. szeptember kilencedikét egy amerikai katolikus blogger kikiáltotta a nemzetközi „hívd meg a papodat egy sörre” – világnappá. A kedves felhívás hamar elterjedt, lutheránus és hazai körökben egyaránt. Ez a nap azóta is minden évben remek lehetőséget nyújt arra, hogy a lelkészeket és papokat kevésbé ismert, közvetlen oldalukról is megismerjünk.
„Körülbelül 4 éves koromig édesanyám egyedül nevelt, majd jött egy alkoholista nevelőapa. 6 évesen már kocsmába jártam, hogy bort vegyek neki. 10 évesen állami gondozásba kerültem. 16 évesen rúgtam be először…” – így emlékszik vissza gyerekkorára Fazekas György atya, aki 42 évesen kezdett el kigyógyulni, ahogy ő nevezi, „titokbetegségéből”, évekkel ezután szentelték pappá. Ma musttal misézik. Az alábbi interjú a Képmás magazinban jelent meg.