Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor a nehézségek nem fogynak, sőt, egyre inkább halmazódnak. A kereszthordozásunk csúcspontján döntés elé kerülünk: belemerülünk a fájdalmunkba vagy Istenben bízva haladunk előre? Szabó Veronika őszinte, szívhez szóló tanúságtétele a mindennapi életből.
Emlékezzél meg az Úr jóságáról! – gyakran olvassuk a Szentírásban, hogy fontos az eszünkbe juttatni, milyen nagy dolgokat vitt véghez Isten az életünkben. Miközben óvatlanul görgöttem a jegyzeteim között, megtaláltam egy korábbi imámat, amely engem is a hálaadásra és a remény táplálására késztetett.
Érezted már azt, hogy elsüllyedsz a saját problémáidban, és mintha nem lenne kiút ebből a gödörből? Hogy folyton az foglalkoztat, mi okoz nehézséget, mi az, ami fáj, minek kéne változnia az életedben, hogy boldog lehess?
Valóban nem számítana az, hogy mi történik velünk az életben? Néhány elgondolkodtató sor arról, mennyire fontos, hogy hogyan kezeljük az élet kihívásait.
Amikor jelenlegi valóságunkat az örökkévalóság perspektívájából szemléljük, amikor életünket a menny fényében látjuk, minden megváltozik.
Életem egyre több területén kezdem megtapasztalni azt az alapigazságnak tűnő dolgot, hogy ha valaki nagy hangon panaszkodik, akkor arra úgy tekintünk, mintha valóban nagy lenne a baj. Aki pedig csendben teszi a dolgát, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi nehézség az életében.
Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?
Ha nehéz időszakon mész keresztül, szeretettel ajánljuk Pócsi Ági írását.
Messze még a hét vége és a feladatok csak úgy tornyosulnak előttünk. A lakásfelújítás már hetek óta húzódik, és fogytán az erőnk. A mindennapok csak tanulásból állnak és az egyetem vége még olyan messze van. Nehéz kitartani, hűségesnek maradni az eredeti céljainkhoz, álmainkhoz. Egyszer biztosan ránk köszönt a mélypont és akkor nehéz kitartani. Ha neked is szükséged van egy kis biztatásra, hogy megerősödj és kitartó légy, imádkozzunk együtt!
Erőt kértem az Úrtól, –
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, –
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem, –
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, –
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!
(Szent Ritának tulajdonított imádság)
Kép: Téglásy Nóra