2023. 01. 25.

Egy mondat, ami átsegíthet a nehézségeken

Amikor jelenlegi valóságunkat az örökkévalóság perspektívájából szemléljük, amikor életünket a menny fényében látjuk, minden megváltozik.

Honnan szerzünk tanácsokat az életünkre vonatkozóan egy nehézségünk közepette? A Google-keresőből? A közösségi médiából? Nem azt mondom, hogy ott nem találhatunk hasznos tanácsokat, de vajon ezekhez képest mennyi időt fordítunk a lelki olvasmányok tanulmányozására? Kinek a tanácsai alapján rendezzük az életünket?

Az Egyház bölcsessége időtálló és megbízható. Nem eladni akar nekünk valamit, nem egy aktuális divathullámra kapaszkodik fel, hanem azért ad iránymutatást, hogy szent és céltudatos életet tudjunk élni. Kérdéseink, elakadásaink közepette tehát biztos forrásunk lehet az Egyház, a Biblia, valamint a szentek és teológusok írásai. A szentek írásai régen keletkeztek, mégis nagyon aktuálisak napjainkban, egyenesen a szívünkhöz szólnak. Az idei évre elhatároztam, hogy több lelki könyvet fogok elolvasni. Szalézi Szent Ferenc Bevezetés a lelkiéletbe című könyvével kezdtem, és egy gondolata nagyon megragadott. Azt írja: „mondjátok gyakran nehézségeitek közepette: “ez az út vezet a mennybe”.”

Amikor először olvastam a gondolatot, nevetnem kellett. Komolyan, Szent Ferenc? Azt hiszed, hogy a mindennapi fejetlenség és nehézségek közepette eszembe fog jutni, hogy ezt mondjam? De mivel korábban elhatároztam, hogy több tanácsot fogok megfogadni a szentektől, vonakodva, de rászántam magam, hogy kipróbáljam a tanácsot. Az olvasás után aztán hamar lehetőségem adódott a szent útmutatásának beváltására, a gyerekeim ugyanis gyomorrontást kaptak. Mikor mostam a lepedőt, súroltam a szőnyeget, és a beteg gyerekeimet ölelgettem az éjszaka közepén, valahogy eszembe jutott, hogy magamban azt mondjam: ez az út vezet a mennybe.

Megdöbbentett, hogy milyen nagy változást hozott ez a belső hozzáállás!

Ahogy kimondtam ezt a mondatot, arra gondoltam: igen, itt, a zűrzavar és a sok nehézség közepette, ez az én utam a mennyországba. Azért küldtek a világba, hogy ezt a csatát megvívjam. Ezen szavak kimondása kivon abból a küzdelemből, amivel épp szembenézek, hogy helyette az örökkévalóság perspektívájából lássam a dolgokat. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy nehéz túrán veszel részt, és megállsz, hogy ne a lábadat nézd, hanem felfelé tekints, hogy emlékeztesd magad, miért csinálod ezt, hogy értékeld a dicsőséges célt. Hétköznapjaidban sok nehézséggel találhatod szembe magad, például, új iskolát kezdesz vagy munkahelyet váltasz, elköltözöl, régóta tartó betegséggel küzdesz, vagy egy szerettedet gyászolod. Remélem, hogy te is ki tudod mondani majd a nehéz helyzetekben: “ez az út vezet a mennybe”. Amikor jelenlegi valóságunkat az örökkévalóság perspektívájából szemléljük, amikor életünket a menny fényében látjuk, minden megváltozik.

Nehézségeink lekicsinyednek, észrevesszük az életünket átható, bőséges isteni áldásokat. Bármilyen nagynak is tűnjenek a keresztjeink, „a mostani pillanatnyi könnyű szenvedés a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök” (2 Kor 4,17).

Forrás: aletaia.org

Fordította: Fekete Ági

Lelkiség
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Zirkuli Péterné, Zsuzsa 2023. 01. 27. 22:17

    Fontos a perspektíva, ahogy ez az előbbi történetből is levonható tanulság