Minél idősebb leszek, annál inkább rájövök, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol bizony hiánycikk a dicséret. Miért is baj ez? Az elismerés, a bátorítás nélkülözhetetlen a mindennapokhoz, illetve ahhoz, hogy megmaradjon a lelkesedésünk, a motivációnk. Hogy a hibázásaink után is újra és újra legyen erőnk felállni és továbbmenni.
Észrevetted már, hogy az „elfoglaltan” lett az új „megvagyok”? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy vagy, nagy valószínűséggel azt válaszolod, „Jól, elfoglaltan, de jól.”
6:02 – már két perce csörög az óra, de olyan mélyen alszom, hogy csak most jut el a tudatomig, ez nekem szól – szegény férjem. Lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:05 – első szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:10 – második szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:30 – hatodik szundi – szegény férjem, JÓ ÉG, már ennyi az idő?? Fel kell kelni!