Veszélynek tehetjük ki magunkat saját hibás hozzáállásunkkal? Hogyan lehet káros, amit a javunkra teszünk? Más valaki tapasztalataiból, gondolataiból tanulni nagyszerű, az első kérdés persze, hogy ki is az a valaki. A gondolatmenet, a nyomtatott betű tekintélye, az előnyös kép a hátsó borítón mind félrevezető is lehet.
lelki olvasmány
Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.
Hamarosan kezdődik a nagyhét, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk. Ebben a pár sorban ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el, imádkozzunk.
Persze szenvedni nap mint nap szoktunk, így ez mindig aktuális olvasmány lehet.
Folytatjuk a múlt héten megkezdett sorozatunkat! Figyeld meg magad, hogy hogy állsz hozzá másokhoz a környezetedben. Kollégák, közitársak, barátok, házastárs, szülő, bárkiről lehet szó.
Legyen ez része egy nagyböjti elmélyülésnek, vagy a szürke hétköznapokban az Istenhez visszatalálásnak!
Sok különböző lelki tükör, elmélkedés, gyónásra felkészülés létezik, mi most egy hosszabbat ajánlunk nektek négy részre bontva a következő 4 hétben.
Legyen ez része egy nagyböjti elmélyülésnek, vagy a szürke hétköznapokban az Istenhez visszatalálásnak!
“Egy könyörületes személy látta, hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból. Segíteni akart neki. Nagyon gyengéden, szálanként bontogatva kitágította a lyukat, kialakított egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem volt képes repülni.
Ez a könyörületes személy valamit nem tudott. Ez pedig az, hogy csak a megszületés, a kibújás küzdelme során tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.
Ez a pillangó megrövidített életét a földön vergődve töltötte, és soha sem ismerte meg a szabadságot. Sosem élt igazán.”
„Mindenek előtt arra figyeljünk fel, hogy Jézus maga cáfolja az évezredes vádat: a kereszténység a savanyúság, kedélytelenség és örömtelenség vallása.” /Gyökössy Endre/