Akárcsak a testünket, a lelkünket is karban kell tartani. András atya ehhez ad most pár hasznos tanácsot.
Címke böngészése
kitartás
Az előző cikkben a házasságról és közvetlen a házasság előtti időszakról írtam. Most, hogy “átléptük a házasság küszöbét” rájöttem, hogy egyre kevésbé tudok általánosságban írni. Miért is? Mert sokféle házasság létezik. Nem arra gondolok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Nézzük a jó dolgokat! Sokféleképp lehet jó egy házasság. Egy dolgot megtanultam: bármilyen jól ismerünk is valakit, vagy valakiket, sosem fogjuk teljes mértékben látni és belelátni a házasságukba. Így hát, igyekszem kerülni a szokásos közhelyeket ugyanakkor nem egy szubjektív “élménybeszámolóval” szolgálni.
Hamar Donát egy korábbi vlogját már láthattátok itt, nálunk is; akkor a férfiasságról beszélt néhány percben. Most egy újabb király videója arról szól, hogy mitől lesz igazi az igazi. Íme:
Az élet nehéz, hát igen. Jézusé sem volt könnyű, gondolom tudjátok. Meg Jób sem volt mindig gondtalan és boldog. Lehetnek a keresztények szomorúak? Nem az van, hogy a mi életünk csak csupa áldás, és az Isten mindig velünk van? Hát nem, ha azt mondod, hogy mindig jól vagy, az nem lehet igaz!
“Ha úgy érzed, veszélyben az egykor csodálatos kapcsolat, hűlőben az érzelmek, akkor sem kell feltétlenül dobnod a másikat.” A cikk a Szeretlek Magyarország-on jelent meg.
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
Amikor a másokért való imádság témája felmerül, szinte mindig felveti valaki a kérdést, hogy mi értelme van egyáltalán? Legtöbbször nem látjuk a hatását hónapokon, akár éveken át, és kezdjük úgy érezni, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy egyáltalán magának a “műfajnak” nincs értelme…