Akár ülsz és hallgatod, akár te mondod (vagy készülsz rá) – a tanúságtétel egy különleges, speciális műfaj. Nagyon nehéz belevágni, mégis nagyon sokat ad – nem csak a hallgatóságnak. Járjuk egy kicsit körül mindkét fél oldaláról.
ima
Január 25-e a pálfordulás emléknapja, vagyis a megtérés ünnepe. Ebből az alkalommal imádkozzunk együtt családjaink, barátainak és önmagunk teljes megtéréséért.
Amikor kitárt karokkal, nagy mozdulatokkal látunk valakit imádkozni, mindig a karizmatikusok jutnak eszünkbe. Kialakult az a sztereotíp elképzelés, hogy, aki nem fegyelmezetten ülve vagy térdelve, összekulcsolt kézzel imádkozik, az már különcnek számít kicsit. Pedig egészen természetes, hogy imánkban a mozgás is szerepet kapjon!
Napok óta lesem az időjárásjelentést. Gondolatban már szelektálom a ruhákat, hogy melyikek lesznek praktikusak AZ utazáshoz. Minden képre, videóra ugrom, ami a megnézendő helyeket ábrázolja. Kellemes izgatottság lesz rajtam úrrá, ahányszor csak arra gondolok, hogy hamarosan Szentföldön járhatok, Jézus nyomában.
Lassan véget érnek a családi ebédekkel, ünnepléssel, társasjátékozással vagy esetleg közös filmezéssel töltött napok és újra a munka, az iskola vagy éppen a vizsgaidőszak vár ránk. Magamon azt érzem ilyenkor, hogy kicsit nehezebben veszem fel a kellő ritmust, pedig ideje, hogy az idei feladataimra koncentráljak.
Új évbe, sőt új évtizedbe léptünk a mai nappal. Legyen első dolgunk, hogy hálát adunk Istennek az elmúlt időszak áldásaiért és imádkozunk az elkövetkezendő évért.
A gyerekek számára ösztönösen a karácsony a legszebb ünnep az évben. Talán számít ebben a sok ajándék is, amit ilyenkor kapnak, de biztos vagyok benne, hogy ők még sokkal többet éreznek is az ünnepből, mint mi felnőttek. Az idő múlásával azonban nagyon kell igyekeznünk, hogy ne csak ésszel, szívvel is átéljük a karácsonyt.
Ebben az időszakban szereljük fel a karácsonyi fényeket, tervezzük a karácsonyi partik menüjét és vásároljuk meg az ajándékokat olyan bevásárlóközpontokban, ahol szinte lehetetlen szabad parkolóhelyet találni. Hölgyeim és uraim, a karácsonyi szezon teljes mértékben megkezdődött… és még csak november van!
Vannak olyan kérdések, amelyekre nem lehet egyértelműen jó vagy rossz választ sem adni. Ilyen a címben foglalt kérdés is, hiszen mindenki maga érzi, hogy tud a legjobban imádkozni. Viszont néha érdemes kicsit megállnunk és elgondolkodunk, hogy jól működik-e az imaéletünk, vagy esetleg érdemes jobban odafigyelnünk rá?
A mindennapi rutin, a készülődés és az utazás már szinte minden tudatosság nélkül a napunk része tud lenni. Nem figyelünk a részletekre, mert már a megszokás vezérel bennünket, hogy minden rendben menjen. De mi a helyzet, ha valami kizökkent minket ebből?