Van olyan, amikor nem tudok imádkozni a saját szavaimmal – akkora káosz van bennem, hogy nem tudom megfogalmazni Istennek. Ilyenkor nagyon szeretem más imáit olvasni, mert sokszor pontosan tükrözi az én szívem állapotát is. Henri J. M. Nouwen holland katolikus pap, teológusprofesszor imája azért is különleges, mert benne egyből ott van a válasz Istentől is.
Uram, Jézus!
Szíved annyira vágyakozik, hogy szeressen engem; annyira lángol a tűztől, hogy melegítsen engem! Olyan nagyon szeretnél otthont adni nekem, hogy megérezzem: hozzád tartozom; egy lakóhelyet, menedéket, ahol védettséget érzek; mentsvárat, ahol biztonságban vagyok. Ott állsz életem oly sok terén és zugában és olyan nagy gyengédséggel mondod:
„Jöjj és láss! Jöjj és maradj velem! Amikor szomjas vagy, jöjj hozzám! Aki bizalmadat belém vetetted, jöjj és igyál! Jöjj, aki fáradt vagy, kimerült, lehangolt, bátortalan és elcsüggedt! Jöjj, aki testi fájdalmat érzel és fáradtságot nyugtalan elmédben, kétségeket és gyötrelmet szíved mélyén! Jöjj és tudd meg: azért jöttem, hogy új szívet és új lelket adjak neked, sőt új testet is, amelyben a szépség és a remény jeleiként láthatók életed küzdelmei! Jöjj hozzám, és bízz bennem!
Atyám házában sok hely van. Most elmegyek, hogy helyet készítsek neked, és miután elmentem és helyet készítettem, visszajövök és magamhoz veszlek, hogy ott lehess, ahol én vagyok.”
Jézus, hallom szavaidat. Hallani akarom egész valómmal. Azt akarom, hogy szavaid testet öltesenek bennem és lakóhelyet készítsenek számodra. Bízom benned, Uram, de segíts a bizalmatlanság és a kétség pillanataiban! Kérlek, Uram, mindig hívj vissza magadhoz, éjjel és nappal, örömben és bánatban, a sikerek és a kudarcok perceiben! Ne engedd soha, hogy elhagyjalak!
Forrás: Henri J. M. Nouwen: Szívemből szólok szívedhez