Roman Osztrovszkij atya, a kijevi görögkatolikus szeminárium rektorhelyettese nemrégiben elmondta, mit él meg az ukrán nép a háború harmadik évében. A szenvedések láttán sokszor ő maga is kétségbe esik, és nagyon fájlalja, hogy nem érkezik elég külső segítság, ráaadásul úgy tűnik, a világ belenyugodott a háború tényébe. A legsötétebb napokon mégis van, ami életben tartja; ez pedig a hit ereje.
Nincs nyoma annak a két kőkeresztnek, amelyet a Margit-hídról tört le két fiatal nemrég – számolt be a rendőrség.
Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.
A világ tele van szörnyűségekkel és katasztrófákkal – ezt tudjuk. Azt is, hogy a média egy percre sem fogja abbahagyni ezeknek a közvetítését. A kérdés az, hogy mi mit tehetünk, ha hisszük, hogy itt nem áll meg a történet? Ha a tragédiákon túl van egy szerető Isten, akihez fordulhatunk? Tényleg dönthetünk úgy, hogy a félelem helyett Istenre nézünk?