Neked van kedvenc egyházi éneked? Amelyet mindig vársz az adott ünnepen, és amelynek a sorai mélyen a lelkedbe égtek és minden egyes alkalommal ugyanazt éled át, amikor meghallod? Én három ilyen dalról szeretnék most megemlékezni.

Neked van kedvenc egyházi éneked? Amelyet mindig vársz az adott ünnepen, és amelynek a sorai mélyen a lelkedbe égtek és minden egyes alkalommal ugyanazt éled át, amikor meghallod? Én három ilyen dalról szeretnék most megemlékezni.
Aki szereti a dicsőítő zenéket, annak kötelező meghallgatnia ezt a lenyűgöző előadást, amelyben David Wesley mindössze 7 perc alatt bemutatja nekünk a dicsőítő zene 1400 éves fejlődését.
Elkeseredett, mégis reménykedő levél érkezett postaládánkba Steiger Anitától. Érzelmekkel teli üzenetének alapja egy újabb tapasztalata: megint negatív kritika érte az általa is kedvelt templomi gitáros zenét – ami sokkal több ennél! Ez a műfaj is Istent dicséri, valakinek vonzó, és nem utolsósorban: szolgálat.
Mivel a 777-nél fontosnak tartjuk a fiatalos stílust, írását mindenképp szerettük volna megosztani, elősegítve ezzel, hogy még ha nem is szereti meg valaki a gitáros miséket, legyen nyitottabb, elnézőbb, finomabb a visszajelzések során.
Vizy Márton azon művészek közé tartozik, aki mindig magától értetődő természetességgel beszél a hitéről, arról hogy milyen szerepet játszik alkotásaiban kereszténysége. Ő szerezte az “Én, József Attila” musical zenéjét, amely évek óta töretlen sikerrel megy a Madách Színházban. Az elmúlt évek leglátványosabb katolikus rendezvényének, a ForrásPontnak is a főszervezője: beszélgetés hivatásról, egyházi művészetről, és természetesen a szeptemberi ForrásPontról, ahová ötezer fiatalt várnak.