Neked van kedvenc egyházi éneked? Amelyet mindig vársz az adott ünnepen, és amelynek a sorai mélyen a lelkedbe égtek és minden egyes alkalommal ugyanazt éled át, amikor meghallod? Én három ilyen dalról szeretnék most megemlékezni.
egyházzene
Aki szereti a dicsőítő zenéket, annak kötelező meghallgatnia ezt a lenyűgöző előadást, amelyben David Wesley mindössze 7 perc alatt bemutatja nekünk a dicsőítő zene 1400 éves fejlődését.
Elkeseredett, mégis reménykedő levél érkezett postaládánkba Steiger Anitától. Érzelmekkel teli üzenetének alapja egy újabb tapasztalata: megint negatív kritika érte az általa is kedvelt templomi gitáros zenét – ami sokkal több ennél! Ez a műfaj is Istent dicséri, valakinek vonzó, és nem utolsósorban: szolgálat.
Mivel a 777-nél fontosnak tartjuk a fiatalos stílust, írását mindenképp szerettük volna megosztani, elősegítve ezzel, hogy még ha nem is szereti meg valaki a gitáros miséket, legyen nyitottabb, elnézőbb, finomabb a visszajelzések során.
Vizy Márton azon művészek közé tartozik, aki mindig magától értetődő természetességgel beszél a hitéről, arról hogy milyen szerepet játszik alkotásaiban kereszténysége. Ő szerezte az “Én, József Attila” musical zenéjét, amely évek óta töretlen sikerrel megy a Madách Színházban. Az elmúlt évek leglátványosabb katolikus rendezvényének, a ForrásPontnak is a főszervezője: beszélgetés hivatásról, egyházi művészetről, és természetesen a szeptemberi ForrásPontról, ahová ötezer fiatalt várnak.