Pünkösd a Szentlélek, azaz Jézus lelkének várásáról szól, amely a megtérésnek, és az újjászületésnek a lehetőséget hozza el.
béke
6:02 – már két perce csörög az óra, de olyan mélyen alszom, hogy csak most jut el a tudatomig, ez nekem szól – szegény férjem. Lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:05 – első szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:10 – második szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:30 – hatodik szundi – szegény férjem, JÓ ÉG, már ennyi az idő?? Fel kell kelni!
„Boldog az a politikus, akinek a személye hiteles;
Boldog az a politikus, aki a közjóért dolgozik, nem pedig saját érdekében.”
Miért jó az, ha nem csinálok semmit egy fél óráig? És minek maradjak csendben? A környezetem pláne nem tudom elnémítani… Most ugye viccelsz?
Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?
Hogy lehetséges az, hogy olyan országokban veszik fel a keresztény hitet az emberek, ahol ezért adott esetben halálbüntetés is járhat?
A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.
A híradások ezúttal nem csupán a belpolitikában augusztusra rendszerint beálló uborkaszezon miatt szólnak külföldi hírekről: gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne mélyülne tovább az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti konfliktus. Noha magam inkább a bel- mint külpolitikában vagyok jártas, a helyzetet komolynak tartom és azt hiszem, itt az idő, hogy megmozduljunk.
Virágvasárnap este, a szentmise után még a plébánián maradtam néhány ministráns barátommal, akikkel a hosszú, szolgálattal teli nap után jól esett kicsit beszélgetni, viccelődni, lazítani. Aztán hazaérve bekapcsoltam egy híradót…