Assisi Szent Ferenc imádsága nem hiába olyan közismert. Gyönyörű, alázatos kérés ez Isten felé, az engedelmes hívő ember szavai, aki minden mások javára szeretne tenni. Vajon mi kértük ezt már Istentől?
Assisi Szent Ferenc: Uram tégy engem békéd eszközévé
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol árnyék, oda fényt,
ahol szomorúság, oda örömet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
minthogy vigaszra várjak,
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak,
inkább én szeressek,
minthogy szeretetet igényeljek.
Mert önmagunkat feledve – találjuk meg magunkat;
ha megbocsátunk – akkor nyerünk bocsánatot;
és ha meghalunk – azzal ébredünk az örök életre.
Ámen
Kiemelt kép: Unsplash
1 Komment
Ez a kétségkívül nagy hatású imádság NEM Assisi Szent Ferenctől származik. Először 1912-ben jelent meg a La Clochette nevű francia katolikus folyóiratban; valószínűleg az alapító főszerkesztő, Esther Bouqerel atya írta. Az angol Wikipedia-szócikk ( https://en.wikipedia.org/wiki/Prayer_of_Saint_Francis ) szórakoztató módon tárgyalja, milyen félreértések alakították a (vélt) szerzőséget (maga Hódító Vilmos is versenyben volt egy ideig!). Ennél jóval fájdalmasabb, hogy vitathatatlan érdemei ellenére konkrétan Szent Ferenctől idegen a szellemisége (lásd ugyanazt a cikket: “Noble as its sentiments are, Francis would not have written such a piece, focused as it is on the self, with its constant repetition of the pronouns “I” and “me”, the words “God” and “Jesus” never appearing once”).
A lap már lehozta egyszer ( https://777blog.hu/2017/11/21/assisi-szent-ferenc-imadsaga/ ), de akkor kiegészítette egy első versszakkal (“Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni…”), amelyet egyesek szintén Szent Ferencnek tulajdonítanak, de nem a mondott békeima része, inkább amolyan vándorszöveg.