Sorra tűnnek fel azok a hirdetések, videók, amelyek arra buzdítanak, hogy a népszámláláskor valljuk meg, hogy keresztények vagyunk, illetve azt is, hogy mely felekezethez tartozunk. Mindez nagyon jó és fontos, de eszembe juttatott egy másik fontos kérdést: vajon akkor is megvalljuk a keresztény identitásunkat, ha nem egy hivatalos dokumentumban, a négy fal között kell ezt tennünk?
Mesék vesznek körül minket gyerekkorunk óta, ám a közhiedelemmel ellentétben ezek nemcsak a gyerekeknek szólnak, hanem a felnőttek életében is nagyon hasznos szerepük van. Minden élethelyzetre rímelhet egy-egy mese, amely segít az elakadásinkon túllendülni, a krízisekkel megküzdeni, belső és külső erőforrásainkra rátalálni. Bohár-Kovács Janka pszichológussal, mese- és művészetterapeutával beszélgettünk a mesék terápiás hatásairól, a kollektív tudattalanról, a bibliai történetek szerepéről és arról, miért jó, hogy a 777 is mesekönyvet készül kiadni nemsokára.
Végtelennek tűnő teendőlista, szétaprózódás, rohanás, folyamatos fáradtság. Tünetek, amelyek egyre elterjedtebbek, és azt mutatják: emberi erőből próbálunk mindent kézben tartani. Pedig van Istenünk, aki képes felfrissíteni, megújítani az erőnket és szabaddá tenni a terhek nyomása alól. De ahhoz, hogy változás jöjjön, oda is kell mennünk Hozzá!
Ryan Gosling, Justin Timberlake, Milo Ventimiglia, Amerika kapitány, Alex, az oroszlán a Madagaszkárból – csak néhány karakter és színész, akiknek Zámbori Soma a magyar hangja. A mélyen hívő színész sokféle izgalmas projektben van benne: apa-fia hétvégék, házaskurzus vitorlázással a tengeren, dramatizált Biblia. Utóbbi már mindenkinek hozzáférhető, a négy evangéliumot adják elő hangban, profi minőségben. Emellett a feleségével párokat mediál, gyerekeket nevel és persze a hangját adja filmekhez, reklámokhoz. Hogy tud valaki ennyi mindent csinálni úgy, hogy ne égjen ki? Zámbori Soma szerint úgy, hogy időnként csendben lehet, hogy a családjával tölthet minőségi időt – és hogy bármit is tesz, Isten dicsőségére teszi.
A kilencvenes évek gyermekeként már egy szabad országban nőhettem fel, és csak a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom, milyen volt a kommunizmus idején az élet Magyarországon. Illetve most már A besúgó című sorozatból is. Az HBO által készített sorozat hetekig a legnépszerűbb alkotások között volt, azonban – mint arról sokat cikkezett a sajtó – hirtelen lekerült az oldalról, és folytatása sem lesz.
Kár érte.
Talán ez neked is egy olyan hétfő, amikor azt érzed, hogy elég káoszos az életed. Talán ennél egy fokkal rendezettebb vagy, mégis égető szükségét érzed, hogy Istenhez fordulj. Talán a reggeli rohanásban neked sem volt erre időd. Íme egy hétindító ima, hogy megérkezzünk Hozzá szívvel-lélekkel.
„A keresztények nem pletykálnak, csak imatémákat cserélnek” – szól a frappáns és némi öniróniával fűszerezett mondat. Van, hogy pletykálkodunk, csak nem nevezzük nevén? Lehet-e egyáltalán úgy beszélni a másikról – aki épp nincs jelen –, hogy az ne pletyka legyen? Nem egyszerű kérdések.
Zárt körű klub vagy a „világ világossága” az egyház? Mi történne, ha végre kilépnénk a templom falai mögül? Mi haszna az egyháznak a XXI. században? Összeomlást vagy megújulást hoz a jövő? – ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a „Szólj be a papnak” rendezvénysorozat hétfői estje. A vita nem olyan volt, mint amire számítottam, csalódnom kellett – de elérték, hogy magamba nézzek az est után, szóval már volt értelme elmenni.
A This is us, magyarul Rólunk szól egy 6 évados, igazán zseniális drámasorozat, amelyet neked is szívből ajánlok, ha még nem láttad (ha pedig már láttad, akkor újranézésre). A történet egy családról szól, őket kísérjük végig: egy férfi és nő megismerkedésétől kezdve a gyerekek megszületésén át egészen a felnőtté válásukig, a negyvenes éveik végéig követhetjük nyomon az életüket.
Isten ismeri a szívünket, amely úgy tud a legjobban kiteljesedni, ha önmagunkon túlra tekintünk. Akkor vagyunk a legszabadabbak, ha annyira szeretünk valakit, hogy szinte megfeledkezünk önmagunkról. Erről a valódi, mély szeretetről szól ez az írás.