Az első cikk után, megyek tovább a hazugságok felsorolásával. Lesz itt minden: agresszió, orális szex, női orgazmus, pornófüggőség, önkielégítés és pornóipar. Vigyázat, szókimondó írás!
Hirdetés
Kategória
Portik-Bakai Melinda
Azt, hogy az Egyház, és semmilyen más felekezet vagy vallás sem tartja jó dolognak a pornót, azt azért nagyjából mindenki tudja. Az viszont, hogy a „világban” is egyre többen kezdenek rájönni, már nem annyira közismert. Micsoda „szabadság” feeling volt pedig a 60-70-es években, amikor széleskörben elterjedt a pornó…! Az volt a terv, hogy így majd nem lesz tabu a szex. Ehelyett szexrabszolgák lettünk a XXI. századra. A szex rabszolgái.
…Hangzik el gyakran a kérdés. A szofisztikáltabbak így fogalmaznak: Biztos, hogy nekik kellene tanácsot adni párkapcsolati, házassági, „ne adj’ Isten” szexuális kérdésekben…? Azt hiszem, értjük, miről van szó, talán legtöbbünkben már fel is merült.
Kisfiam olyan másfél éves lehetett, amikor egyik nap a konyhából kinézve, arra lettem figyelmes, hogy az előszobában ül a földön, és elmélyülve nézegeti, lapozgatja valamelyik képeskönyvét. Teljesen belém égett ez a kép, és az érzés is, ami akkor átjárt, hogy én „megzabálom ezt a gyereket!”.
…mondják a szakavatottak. Szerintem pedig egy Biblia nem Biblia. Legalábbis nekem nem.
Éppen külföldön tanultam. Ökumenikus egyetemi közösségbe jártam, ahol az egyik társam meghívott egy „Találkozás” hétvégére. Ott ismerkedtem meg velük kicsit közelebbről. A szembecsukós-kézfelemelősökkel. Majdnem kifordultam a templomból, de végül mégsem. Lassan 10 éve történt.
A minap egy szuper előadást hallottam, hívő keresztény fiataloktól. Volt viszont egy mondat, amivel ma már nem annyira értek egyet: „Életünk során, előbb vagy utóbb szembe kell nézzünk azzal, hogy mindannyian meg fogunk halni… ez biztos.” Nos, akkor mi a helyzet a következő igeverssel? „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16,28) Annyira rég mondta már Jézus, el is felejtettük. Pedig akkoriban nagyon várták a visszatérését. Mára valahogy hátradőltünk, erre az életünkre koncentrálunk, nem várjuk már (annyira?) Jézust. Az én elméletem szerint ez sokszor azért van, mert nem tudjuk, mi várhat minket odafönt.