Az Ifjúsági Világtalálkozó során mindannyian más-más tapasztalatokkal gazdagodtunk, de lényegét tekintve mégis ugyanazt élhettük át másfélmillió fiatallal karöltve: megérintő találkozásokat és az Istenben való formálódást. A következő rövid történetekkel személyes gazdagodásom fontos szeleteit szeretném megosztani veletek.
„Mikor el kellett menekülnünk, nem haragudtam meg Istenre, mert tudtam, hogy a háború az emberek műve” – Lakatos Margit több, mint egy éve érkezett családjával Magyarországra, de időbe tellett, míg sikerült berendezkedniük. A Jezsuita Menekültszolgálat folyamatos támogatásának köszönhetően nemcsak az új élet kezdése vált lehetségessé számukra, még Ferenc pápával is találkozhattak a Rózsák terén. Margitot korábbi életéről, jelen helyzetéről és pápával való találkozás élményeiről kérdeztük, de megszólal az interjúban Rózsa Magdolna, a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa is, akinek fontos szerepe volt Margit felkarolásában.
„Egy ferencesnek a nagyon egyszerű embertől kezdve a sokdiplomásig mindenkit el kell érnie” – hangsúlyozta beszélgetésünk során Dobszay Benedek OFM, azaz Bence atya. A ferences rend tevékenységét szemlélve hamar rájövünk, hogy ez a kijelentés ma sem marad meg csupán vágynak; a testvérek az élet sok-sok területén szolgálnak, az oktatástól kezdve az ifjúságpasztoráción és a szegények megsegítésén át a lelki egészség megőrzéséig. A szolgálatok a rend központi alapítványa, a Ferences Alapítvány támogatásával működnek. Bence atyával rendjének szerteágazó, folyamatosan megújuló tevékenységeiről és személyes megtapasztalásairól beszélgettünk.
Legfiatalabb testvérnek lenni örömökkel és kihívásokkal is együtt jár, de az mindenképp nagy plusz pont, hogy fiatal nagynéniként van időm és lehetőségem az unokaöcséimmel és -húgaimmal kapcsolatot építeni. És a gyerekektől annyi mindent lehet tanulni!
Egyre többször halljuk a hírekben, hogy tizen- vagy huszonéves fiatalok öngyilkosok lettek. Ez nemcsak megrendítő, de arra is felhívja a figyelmet, hogy súlyosan romlott a fiatalok mentális egészségi állapota, amire a Covid csak ráerősített. Székely Andrással, az Európai Szövetség a Depresszió Ellen (EAAD) hazai képviselőjével beszélgettünk arról, milyen jelek utalhatnak arra, hogy valaki öngyilkosságra készül, hogyan lehet megelőzni a tragédiát és hogyan lehetne változást hozni a társadalomban, hogy végre ne legyen kínos szakemberhez fordulni. Kulcsfontosságú lenne a személyes kommunikáció megerősítése, erre épül a Velem lehet beszélgetni kezdeményezés is.
Miért érintik a fiatalokat nagyobb arányban a mentális betegségek? Hogyan ismerhetők fel a szorongás és a depresszió jelei? Miért fontos keresztényként nem csupán a lelki, hanem a pszichés egészségünkkel is törődni? Hogyan lehet a krízis esély a fejlődésre? Ezekről is beszélgettünk páros interjú keretében két keresztény szakemberrel, Frivaldszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológussal, logoterápiás szakemberrel és Somogyi Klára tanácsadó szakpszichológussal, család- és párterapeutával.
Hogyan tárom Isten elé a kéréseimet, nehézségeimet? Csak felsorolom a szokásos problémákat? Elmormolom a „minimumot”? Vagy talán nem is merek kérni?
Gyakran vannak világmegváltó gondolataim. Fiatal vagyok, lelkes és hát, talán kicsit naiv. Ötletek, reformok jutnak az eszembe, hogy az élet bizonyos területeit, jelenségeit miképp lehetne megváltoztatni, békét teremteni népcsoportok között, éhező afrikai gyerekeket menteni, hirdetni az Evangéliumot az életem árán is… aztán hazaérek, meglátom a lakótársaim koszos edényeit a mosogatóban, és azt gondolom: én ezt biztosan nem fogom elmosni!