Jószándékú írás egy tényleg jószándékú embernek.
„Nem vagyok sztárpap, és nem is szabad annak lenni” – nagyinterjú Barsi Balázs ferences szerzetessel
Hetvenhatodik születésnapját követően két nappal látogatta meg a 777 csapata Barsi Balázs ferences szerzetest a Nógrád megyei Szécsényben. Balázs atya derűsen nyit ajtót és vezet körbe bennünket a magával ragadó kolostorban. A gyönyörű udvar után a kertbe visz utunk, ahol találkozunk „Mócikával”, a barátságos kutyával, aki Balázs atya érkezése előtt még Mozart volt. „Így nem nevezünk el egy kutyát, ugye Mócika?” – fordul mosolyogva az eb felé a ferences szerzetes, aki ezt követően a kolostor közösségi konyhájában főz kávét a megilletődött újságíróknak és fotósnak. Ahogyan ekkor, úgy az egész délután folyamán is Balázs atya fizikailag és szellemileg is irigylésre méltó állapotban van, így a rendház nappalijában kötetlen beszélgetés kezdődik.
Egy korábbi cikkünkben már említettük a “Beszélgetés a Mesterrel” című kötetet, amely tulajdonképpen az ifjúság számára készített imakönyv. Ezúttal egy nagyon érdekes, első hallásra már-már abszurd című imát hozunk Nektek. A “nem imádkozó” imája azért különösen értékes, mert benne van az eltökélt akarat, hogy a száraz, nehéz időszakok közepette is megpróbál az ember kitartani a hitében és Istennel való kapcsolatában, valamint olyan őszinte imádság, amelyet sokan magukénak érezhetnek – magunkénak érezhetünk.
Nyíri Tamás római katolikus pap gondolatai a keresztény szeretetről pont akkor jutottak el hozzám, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Az újév első napján szörnyű tragédia rázta meg az országot: Tapolca mellett négy fiatal halt meg egy balesetben, amikor autójukkal egy személyvonattal ütköztek. Az autó ötödik utasának életét a legfrissebb hírek szerint sikerült megmenteni.
Horváth Zoltán terézvárosi plébános a Reszkessetek, betörők! című örök klasszikus film egyik jelenetét is bevonta az éjféli misében elmondott prédikációjában. Lélekemelő beszédének szerkesztett verzióját olvashatjátok.
Egymillió háromszázezren nézték meg idáig azt a flashmobot, amelyet hat éve tartottak fiatalok a Szent István Bazilika előtt a béke jegyében. A megható felvételek – és a flashmob üzenete – legalább annyira aktuális mint 2015-ben.
Michels Antal atya életében annyi fordulat és izgalmas pillanat van, hogy bármelyik forgatókönyvíró megirigyelné: budai értemiségi családban született, majd egy elitgimnázium osztályából egyedül ő nem jelentkezett egyetemre. Helyette szakács lett, Budapest legelegánsabb szállodáiban főzött – többek között Kádár Jánosra – azonban érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Kozma Imre atya hatására papnak ment, hogy utána Kárpátalján segítsen a magyarokon, igen nehéz körülmények között. Hét éve Józsefváros plébánosa, ahol hajléktalanoknak, drogosoknak és a prostítúciót abbahagyó nőknek lett a támasza. Így lett Michels Antal, a rózsadombi fiú a szegények papja.
„Légy te is sikeres! Ha te is tudni akarod, hogyan tudod megváltoztatni az életed és milliókat keresni, akkor ez a videó neked szól” – ezzel megegyező és ehhez rendkívül hasonló reklámok árasztották el az internetet az elmúlt hónapokban, amelyeken tökéletes fogsorú, húszas éveikben járó srácok próbálnak meggyőzni arról, hogy igazából semmit nem kell csinálnom ahhoz, hogy sikeres és gazdag legyek, csak előfizetni a tanácsaikra.
A püspök, akinek a hivatása a jövő építéséről szól: Palánki Ferenc szívügye az ifjúság és a papképzés, és persze Kelet-Magyarország. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora készségesen fogadta a 777 megkeresését, hogy őszintén beszéljen a fiatalokat érintő problémákról, a papképzés minőségének fontosságól, a faluk jövőjéről – és nagy szenvedélyéről, az olvasásról!