Nemrég jártam Csíksomlyón a kegytemplomban, hallgattam az ízes magyar nyelvű misét és számomra szokatlan gondolatok kezdtek felötleni bennem. Azon morfondíroztam, mit adhat Mária személyesen nekem. Már javában a Hargita felé autóztunk, amikor bevillant a válasz: példát adhat. Példát a nőiességről, a feleség szerepről, az anyaságról, és Isten szolgálatáról is.
Pár napja betértem egy nagyobb bútoráruházba, ahol maga a Mikulás fogadott. Ti jártatok már így októberben? Mondhatom mély hatást tett rám a dolog! Oly’ annyira, hogy az üzletből kiérve a blokk hátoldalára kezdtem el írni az első verssorokat.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokszor süppedek a megszokottság mocsarába az imádsággal kapcsolatban. Elmondom a szokásos imákat, dicsőítem az Urat, kérek és hálát adok. Igyekszem munkába menet az üres, csendes és sötét utcán a figyelmemet rá fordítani, de gyakran elkalandoznak a gondolataim.
A párom, a barátom, a kedvesem, a szerelmem, a ház ura, a férjem, a pasim, az uram, az életem, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Persze nem mindegy a kapcsolat szintje, de vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé?
A párom, a barátnőm, a kedvesem, a szerelmem, az asszony, a feleségem, a babám, a nőm, a csajom, az a tyúk, az életem, anyukám, a nyuszikám, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé? Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a szavak minket is minősítenek?