Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e a tegnap nagy lendülettel terjedő hírről, hogy Geszti Péter lett a Mária Rádió egyik reklámarca. Pontosan azért nem akartam először, mert Gesztinek valószínűleg pontosan ez a célja az egésszel, hogy megint róla beszéljenek – aki még 2017-ben is képes izzadtságszagú, “retro” Rapülők nagykoncertet szervezni, az elég sok mindenre képes.
No, de nem Geszti Péter előadói munkásságát szeretném a középpontba állítani, bár talán ebben a kontextusban, egy véleménycikkbe még ez is beleférne. Elvégre, jó esetben, mi alapján keres egy médium, sőt, egy katolikus médium reklámarcot? Két dolgot mindenképpen mérlegel: az adott személy “munkásságát”, amivel önmagában képes üzenni a hallgatóságnak, pozícionálni a hirdetendő orgánumot, annak profilját, üzenetét. A másik az illetővel összekapcsolható gondolatiság – ez persze egyénenként eltérő, ahogy egy színész vagy egyetemi tanár sokkal többet hallatja a hangját interjúkon, nyilatkozatokon keresztül, mint mondjuk egy sportoló. De az a személyes háttér, ami akár a szakmai életén, megnyilvánulásain és (ne sikoltsunk fel) politikai szerepvállalásán felmérhető, nagy mértékben hozzátartozik ahhoz, milyen hatást vált ki az emberekből.
Ez alapján úgy gondolom: Gesztit a Mária Rádió reklámarcának választani, elsősorban a rádió vezetéséről állít ki egy sajnálatra méltó bizonyítványt. Illetve ezt gondoltam, amikor elolvastam a hírt.
hirdetésAztán az ominózus videót is megnéztem hozzá, akkor ehhez még hozzácsapódott (a fejem asztalba verése mellett) az, hogy ez vérgáz.
Azt az embert beültetni a kameránk elé, aki kevesebb, mint egy évtizeddel ezelőtt még a nagyjából minden társadalmi kérdésben a keresztény világkép ellen dolgozó SZDSZ kampányának egyik vezetőjeként a borítóképen látható “Jöjjön el az én országom” jelszóval kampányolt, öngól. Lúzerség. Ehhez hadd ne kelljen kommentárt fűznöm, hogy hány sebből vérzik és miért volt – akkor is – mélységesen provokáló és felháborító minden egészséges érzésű kereszténynek (és nem keresztényeknek egyaránt). Az azóta megszűnt pártnak egyébként minden ott volt a portfóliójában, amit ma pártpolitikától mentesen is áthatja Európát és egy keresztény ember világnézetével markánsan szembe megy: a melegházasság, abortusz, eutanázia, marihuána legalizáció.
Én elsősorban nem miatta szerettem volna írni, hanem a Mária Rádió és azon keresztények miatt, akik mosolyogva tapsikoltak, hogy a “mit tehet a sejtes” csávó milyen jó fej, végre “fiatalos” egy egyházi orgánum, megszólítja az embereket. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést :
Meghallgatta valaki, hogy mit mond?
Egy végtelenített bullshitet, valami kulturális sokszínűségről, a rádiókban hallható “ideológiákról” és arról, hogy aki idekapcsol megerősödhet, “márhogy a hitében”, vagy éppen szórakozhat(!). Mindezt egy teljesen tipikus liberális köntösben, “virágozzék minden virág”, itt ez van, máshol meg más, ez így van jól, a fontos, hogy van, meg hogy…más is legyen. Ennek van üzenete? Ez egy amúgy máshogy gondolkodó ember értékalapú kiállása? Ez hordoz magában bármi megbecsülendőt?
Mindennek fényében az egész ügynek van egy hatalmas tanulsága, hiszen ez nem Gesztiről szól, hanem egy jelenségről, mi véleményem szerint pont hogy egyik oka, ami miatt sokan elhagyják az egyházakat. És kérem, még ha valaki ennek ellenére örül is Gesztinek, ezt fontolja meg. Nagyon sürgősen rá kéne (újra és újra) ébrednünk, hogy a keresztény embert sose fogja elfogadni a “világ”. Akárkit ültethetünk oda, akármennyit jópofizhatunk, akármennyire lehetünk trendik, sose leszünk eléggé. Maga Jézus beszél erről nem egyszer, elvégre a keresztény ember hivatása másra szól. A cél nem az, hogy beolvadjunk, hanem hogy kovász legyünk. Ahhoz pedig, hogy megmaradjunk a “világban, de nem a világból” vannak határok, amiket meg kell tartani. Nagyobb vonzerőt lehet kiváltani, ha azt mutatjuk és erősítjük, akik tényleg vagyunk, mint akármennyi pillanatnyi “coolsággal”.
A mi utunk behozni a köztudatba és modern technikákkal népszerűsíteni olyan történelmi vagy jelenleg is élő személyeket, akik örök értékeket hordoznak az életükben. Felmutatni olyan közösségeket és tanításokat, akik lehet teljesen kilógnak a sorból és bizonyos köröknek sose fogják elnyerni a tetszését, de az igazságot hirdetik és a megingathatatlanságuk ámulatba ejti és elgondolkodtatja az embereket. Nem hasonulnunk kell, hanem világítani, nem összehúzni magunkat, hanem merni kovásznak lenni. Mindenféle egyénközpontú korszellem dacára, még mindig az embernek van szüksége az Istenre és nem fordítva.
Heltai Péter
hirdetés
