A napokban jelent meg egy interjú a guineai Robert Sarah bíborossal, aki egyben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa is. Ma a világban talán legismertebb afrikai bíboros a közelmúltban már hallatott magáról, amikor a szentmise újra kelet felé való bemutatását sürgette vagy éppen határozottan felszólalt a hagyományos családi értékek védelmében.
Demográfiai tény, hogy az afrikai keresztények száma, szinte már csak évek kérdése és meghaladja az európaiakét – és ez még csak a papírforma, az aktivitás már most a fekete kontinens dominanciáját mutatja. Ennek ellenére elkeserítően keveset tudunk az ottani keresztényekről és arról, hogy ők hogyan látják a világegyházat.
Remek példa erre a “nyugati világ” keresztényeit azóta is lázban tartó vita a családszinódusok eredményéről, illetve az elváltak/újraházasodottak áldozásának lehetőségéről. Az afrikaiak már a szinódusok idején jelezték, hogy nekik ez a kérdés kristálytiszta (az egyházi tanítás fényében) és inkább valós, más természetű problémákkal foglalkoznának. Azóta is, a Ferenc pápa ‘Amoris laetitia’ kezdetű apostolni buzdítása kapcsán fellángoló vitákra egy nemrég Rómában megrendezett, Afrikával foglalkozott konferencián ismét többen hangot adtak értetlenségüknek, hogy ez a kérdés (elvileg) már rég le van zárva.
No, de hogyan látja a világegyházat s benne Európát a ma talán legismertebb afrikai bíboros, az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró kongregáció prefektusa, Robert Sarah?
hirdetés- Európa válsága és az iszlám
“A szubszaharai iszlám évszázadokon át békében és harmóniában élt együtt a kereszténységgel. Az az iszlám, amely mára egy politikai szervezeti formát öltött és feltett szándéka, hogy ráerőszakolja magát az egész világra, az már veszélyt jelent – nem csak Afrikára. Mindenekelőtt az európai kontinens társadalmaira veszélyes, amelyeknek már nincs igazi identitásuk és vallásuk. Azok, akik megtagadják a saját hagyományukból, kultúrájukból, vallásukból fakadó értékeket, el fognak tűnni, ugyanis elvesztették a motivációjukat, energiájukat és még magát az akaratot is, hogy megvédjék a saját identitásukat.”
2. El kell kerülni az egység megbomlását
“Ha nem lenne a közös hit, az egyházat zűrzavar veszélyeztetné, amely szétszóródáshoz majd szakadáshoz vezetne. Napjainkban komoly kockázata van annak, hogy Krisztus misztikus teste széttöredezik, ha túlzottan ragaszkodunk egyházaink nemzeti identitásához s így ahhoz, hogy mindenki maga döntsön húsbavágó tanításbeli és morális kérdésekben.”
3. Mikor tévednek az egyházi vezetők?
“Az egyház komolyan téved a világban uralkodó igazi válság természetét illetően, ha azt gondolja, hogy az ő feladata, hogy politikai problémákra kínáljon megoldásokat az igazságosság, béke, szegénység, migránsok befogadásának kérdéseiben – mindeközben figyelmen kívül hagyva az evangelizációt.”
+1 Mi lehet ennek a következménye?
“Ha azonban (az egyház) megmarad ennél a tévképzetnél, amelyben ma is él az igazságosság értékei, a közösségi jogok és a szegénység ellen való küzdelem kapcsán, úgy megfeledkezhet a szemlélődő lelkéről s elbukhatja küldetését. Hívei nagy számban elhagyhatják amiatt, hogy nem lesznek képesek felismerni, miből is áll a különleges küldetése.”
A teljes interjú angolul itt olvasható.
hirdetés
