2016. 05. 08.

A messiási csodák

A bibliai csodák mindegyikében közös, hogy magán a történésen felül fontos üzenetet hordoznak. Ez az üzenet Jézus esetében egyértelmű: Ő a megígért Messiás. Jézus csodái minden alkalommal ezt az üzenetet közvetítették, egyfajta hitelesítésként húzták alá az elhangzott tanítást. Talán már ebből is érezhető, hogy ha az üzenet felől közelítjük meg a csodák kérdését, akkor azokat legalább két csoportra kell osztanunk. Ha ugyanis Jézus egyes csodáinak félreérthetetlen üzenete az volt, hogy Ő maga a Messiás, akkor jogosan tételezhetjük fel, hogy ezek olyan csodák voltak, melyeket más nem tudott volna véghezvinni.

A csodatétel Jézus korában egyáltalán nem számított ritkaságnak. Emiatt a csodákat a korabeli tanítók két csoportba sorolták. Az egyikben azok szerepeltek, amelyeket bárki végre tudott hajtani, a másik csoportot viszont az ún. messiási csodák alkották. Ez utóbbiakat hitük szerint csak a Messiás tudta véghezvinni, tehát egyértelmű jelként tartották őket számon. Nézzük, mik ezek a különleges csodák, amelyek a kor embere számára egyértelműen azt az üzenetet közvetítették, hogy Jézus a Messiás.

A lepra gyógyítása

Mivel a mózesi törvényadás óta nem jegyeztek fel olyan esetet, mikor zsidó embert leprából meggyógyítottak volna, ezért a rabbik azt tanították, hogy erre csak a Messiás képes. (Az Ószövetségben Miriám gyógyulása még a törvényadás előtt történt, Naámán pedig nem volt zsidó.) Egy zsidó ember leprából való meggyógyítását a korabeli tanítók ezért a messiási csodák közé sorolták.

“Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla.” (Mt 8,3)

Néma démon kiűzése

A zsidóság számára a démonok – vagy gonosz lelkek – kiűzése egyáltalán nem volt ismeretlen gyakorlat. A megszállottak megszabadításának azonban megvolt a sajátos és nagyon kötött rituáléja. Először meg kellett tudni a démon nevét – ezt egyszerűen megkérdezték, vagy különféle módokon kikényszerítették a megszállottból –, aztán a démont a nevén szólítva tudták felszólítani arra, hogy elhagyja az embert. Mivel egy néma démon vagy néma megszállott esetében a nevet nem tudhatták meg, a kiűzési rituálé is csődöt mondott. A néma démont hitük szerint ezért csak a Messiás tudja kiűzni. Nem véletlenül kérdezi a sokaság Jézusról a megszállott meggyógyítása után, hogy nem Ő-e a Dávid Fia – ez utóbbi ugyanis egy messiási cím volt.

“Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: Csak nem ez a Dávid Fia?” (Mt 12,22)

A vakon született meggyógyítása

Egy ember számos ok miatt vakulhat meg életében, a vakon születésnek viszont csak egy okát ismerték: a bűnt. Ez – úgy gondolták a korabeli tanítók – lehetett a szülők vagy nagyszülők, de akár a magzat bűne is. Ez utóbbi, tudom, furcsán hangzik, de azt tartották, hogy a magzat már az anyaméhben is a jó és rossz hajlamok közti küzdelemben él. Ha a rossz kerekedik felül benne, akkor vétkezik, és ennek meg is lesz a következménye. A vakon születés meggyógyítása ezért a bűnbocsánathoz köthető cselekmény volt, amit szintén messiási privilégiumnak tartottak.

“Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.” (Jn 9,32)

A vakon született meggyógyítását az evangéliumban tehát azért követi a farizeusi vizsgálat, mert ez is a messiásnak “fenntartott” csoda volt.

Negyednapos halott feltámasztása

A farizeusi tanítások szerint a halál utáni három napban a lélek még a test mellett marad, tehát van lehetősége visszatérni az életbe.

“Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” (Jn 11,39)

A harmadik nap után, úgy gondolták, a lélek végleg alászáll a Seolba, ekkor már senkit nem lehet visszahozni az életbe. Ezután már csak a Messiás képes arra, hogy újra életre hívja a megholtat.

“Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” (Jn 11,43-44)

Jézus csodáinak tehát ezekben az esetekben nagyon is konkrét üzenete volt: félreérthetetlenül közölni az emberekkel, hogy valóban Ő a megígért Megváltó.

Forrás: TeológiaBlog

Borítókép - Fotó: Freepik

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás