Öt héttel elsőáldozása után, félárván, 12 évesen háztartást vezetve, kistestvéreire vigyázva, rettegésben töltötte napjait egy kislány. Így szól Goretti Szent Mária rövid, de Istennek szentelt földi életének története.
Goretti Mária 1890-ben született Olaszországban, Corinaldoban, ahol szüleinek volt néhány hold földje. Ám abból a család nem tudott megélni, kénytelenek voltak elköltözni, a Nettunótól 11 kilométerre, Ferriere di Concában béreltek egy özvegy emberrel, Serenellivel és fiával, Alessandroval közösen egy kisebb birtokot. Ekkor senki nem sejthette, hogy
ez a költözés a Goretti család két tagjának sírját is megássa.
Conca vidéke mocsaras volt, kevesebb, mint egy év után Mária édesapját elvitte a malária. A lány édesanyja hat gyermekkel maradt özvegyen, és nem tehetett semmit, ott maradt, fenntartotta a bérletet és dolgozott a megélhetésükért. Mária, legidősebb gyerekként nagyon sokat segített neki: ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, amikor édesanyja a nagyobbakkal a mezőn dolgozott. A velük élő részeges Serenellinek és a fiának is Mária főzött.
Édesapja halál után, 10 évesen így vigasztalta csüggedő, gondterhelt, hat gyermeke jövőjéért aggódó édesanyját: ,,Ne félj, mama, hiszen már nagyok vagyunk, s
hirdetésa jó Isten majd ad nekünk egészséget, gondot visel ránk és megsegít bennünket. Megélünk!”
Az egyébként sem könnyű családi helyzetet éppen ez a fiú, Alessandro nehezítette meg leginkább a kis Mária számára: először szép szóval próbálta megnyerni magának a kislányt, viszont amikor ez nem vezetett célra, kétszer is megkísérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon vele szemben.
Mária mindkétszer kiszabadította magát, de tudta, hogy nem nyugodhat meg. A következő hét szorongásban és félelemben telt Mária számára. Hiába kérte édesanyját, hogy ne hagyja magára, de mivel
Alessandro megfenyegette, hogy ha elárulja tettét valakinek, megöli, nem indokolhatta meg kérését, amit így anyja nem vett komolyan, sőt leszidta érte.
Ráadásul Serenelli és Mária édesanyja között amúgy is feszült volt a viszony, a kislány inkább hallgatott, de annál többet imádkozott, kérve Szűz Mária közbenjárását.
1902. július 5-én, szombaton következett el az a végzetes nap, amikor Mária életével fizetett tisztaságáért. Dél körül lehetett, a kislány egyedül volt otthon, amikor Alessandro megtámadta. Nem akart vele bemenni a hálószobába, ezért a fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária ellenkezett és ezt ismételgette:
,,Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!”
Mária erős ellenállása úgy kihozta a sodrából Alessandrot, aki látta, hogy nem fog tudni bírni vele, hogy felkapott egy kést és tizennégyszer megszúrta a lányt. A szomszédok kisvártatva felfigyeltek a dulakodásra és Mária segítségére siettek.
A 12 éves lány életének utolsó órái szépen felvillantják előttünk lelkivilágát, hitének mélységét.
A szomszédok segítségével amilyen gyorsan csak lehetett, a nettunói kórházba szállították az áldozatot, ahol kétórás műtéttel próbálták megmenteni az életét. Mária egész idő alatt tudatánál volt, Jézust és Máriát szólongatta.
Megkérdezték tőle, megbocsát-e gyilkosának, amire azt felelte, megbocsát „és az égben imádkozni fogok a megtéréséért.
Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradicsomban.”
Seblázában újra és újra átélte az Alessandro támadását, folyamatosan azt kiabálta: ,,Ne tedd Alessandro, mert bűn és elkárhozol miatta!”
Öt héttel korábban volt Mária elsőáldozó, azon a reggelen, miután Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek, hogy holnap Campomortóba mennek és alig várja a szentáldozást. Ez viszont sajnos nem történhetett meg, a kislány a támadás másnapján belehalt sérüléseibe.
Alessandro Serenellit 30 évi kényszermunkára ítélték tettéért. Goretti Mária vágya, hogy támadójával is találkozhasson a mennyországban kezdetben úgy tűnt, nem fog teljesülni, hiszen a fiú az első éveket megkeményedett szívvel töltötte a börtönben. Nem látszott rajta egy fikarcnyi megbánás sem.
Azonban egy éjszaka álmában megjelent neki Mária, aki virágot szedett és odanyújtotta neki.
Alessandro teljesen megváltozott az álom hatására, onnantól a fogolytársai is példát vehettek róla.
A fiú 26 év börtön után 1928 karácsonyán szabadult és első útja Mária édesanyjához vezetett, hogy bocsánatot kérjen. Karácsony este bekopogott Corinaldóban a plébániára, mivel egykori áldozatának édesanyja ott szolgált házvezetőnőként. Alessandro bocsánatot nyert a gyászoló hölgytől:
,,Ha isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?”
Az asszony és a férfi együtt vették magukhoz Jézus Testét a karácsonyi szentmisén.
1950. június 24-én XII. Pius pápa avatta szentté Máriát, az esemény pedig történelmi léptéket öltött, hiszen ez volt az első alkalom, amikor egy ilyen ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze a Szent Péter téren. Ráadásul abban is egyedülálló volt Mária története, hogy
az ő édesanya volt az első, aki szülőként megérte és jelen is lehetett gyermeke szentté avatásán.
Az asszony elmondása szerint alázatos, szófogadó kislánya volt: ,,Mária mindig, mindig, mindig engedelmeskedett nekem!”
A szentté avatás kezdetén ezekkel a szavakkal emlékezett meg a szűz és vértanúról XII. Pius pápa:
,,Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az Egyház részéről olyan megtiszteltetésben részesül, amilyennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet senkit; mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes keretek között, amilyenre az Egyház történetében még nem volt példa; itt, a Szent Péter-templom előtt, ezen a roppant téren, amely szinte árasztja a fenséget, akkora hívő tömeg jelenlétében, amekkorát még egyetlen szentté avatás alkalmából nem jegyeztek fel.
Miért lesz könnytől fátyolos a szemetek, amikor azt olvassátok vagy halljátok, hogy ez a leány csak néhány évet élt?
Ez az élet még a váratlan és erőszakos halál ellenére is oly egyszerű és oly tiszta, annyira a szemünk előtt áll, hogy csak az evangéliumi történetek közül lehet valamelyikkel összehasonlítani.
Mivel hódította meg Goretti Mária ily gyorsan a szíveteket, hogy szinte máris kedvenc szentetek lett?”
Mária vértanúhalála után az édesanyja így mesélt róla: ,,Akarattal soha nem okozott nekem szomorúságot. Ha mégis előfordult, hogy valamilyen akaratlan mulasztásért, ha nem szolgált is rá, megszidtam, nem sértődött meg, nem kellett kiengesztelni, hanem nyugodt maradt, továbbra is figyelmes volt, egyetlen arcizma sem rándult.”
Alessandro Serenelli pedig megtérése után visszaemlékezve elmondta, hogy esős napokon vagy amikor kevesebb volt a munka, és akadt egy-egy szabad órája, mindig rózsafüzérrel látta Máriát. Kedves barátnője, Teréz pedig elmondta, hogy:
,,Lehetett látni, hogy olyan lány volt, aki különösképpen vonzódott a Megváltóhoz”.
Gyilkosa megrendítő vallomása szerint csak jónak látta, Mária mindig engedelmes volt a szüleinek: „Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szeszélyes, mint a többi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondja, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édesanyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint istenfélő volt, megtartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam volna vétken. Soha nem hallottam hazudni. Kerülte a rossz társaságot, úgy, ahogy az édesanyja meghagyta neki.”
Goretti Szent Mária élete és halála bátorságról, alázatról, kicsinységében nagyságáról tanúskodik. Szegény és nehéz körülmények között élt, nem tudott írni, sem olvasni, akár azt is gondolhatták akkoriban, hogy nem sok hatása lesz az életének az emberekre, nem tett nagy dolgokat, ráadásul csak 12 év adatott meg neki a földön.
Mire elég 12 év? Máriának a szentté váláshoz bőven elegendőnek bizonyult. Isten arra hívta, hogy ezen a tragédián keresztül tanúskodjon a tisztaság, a krisztusi értékek, a Jézusért vallott és vállalt elvek mellett és minket is szilárd, alázatos, eltökélt és határozott elkötelezettségre sarkalljon a hitünkben.
Forrás: archiv.katolikus.hu
hirdetés
