Múlt hét pénteken az első 777 szervezésében megvalósuló keresztúton Martos Levente Balázs püspök atya oldalán a Központi Szeminárium kispapjai is csatlakoztak hozzánk. A papnövendékek elmélkedésein keresztül késértük Jézust a Via Dolorosan. Most nagypénteken -, amikor a világ kivetette magából a Mennyországot – újra ott lehetünk a Fájdalmak útján Krisztus mellett, és a kereszt tövében, amely az egyetlen létra, amin a mennybe juthatunk.
1. stáció: Jézust Pilátus halálra ítéli – Herold Barnabás József
Nekünk, embereknek az ítélkezés egyik leggyakoribb bűnünk, bár sokszor nem is tartjuk bűnnek. Talán észre sem vettük és már tettünk is egy negatív megjegyzést szüleinkre, társainkra, házastársunkra, ismerősünkre. Sokszor csak úgy meggondolatlanságból, megszokásból ítélkezünk, nem gondolunk a következményekre.
Pilátusi magatartás.
Ő is így tett, s ítélete egy ártatlan ember életének kioltásához vezetett. Ez a tett még súlyosabb, ha megfontoljuk, hogy az elítélt az örök Atya egyszülött Fia volt. Megfontolhatnánk, hogy amikor valakit elítélünk, mi is pilátusi magatartást tanúsítunk, ami miatt valaki, valakik szenvednek.
Kérünk Urunk, add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy megnyilvánulásaink a Te szeretetedet tükrözzék és a Te Szent Fiad lelkületével tudjunk fordulni embertársaink felé.
hirdetés2. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet – Marton Balázs
Jézus nem menekül a szenvedés elől, hanem szeretetből magára veszi a keresztet. Elfogadja mindazt a terhet, amit az emberiség bűne jelent. Az engedelmesség legnagyobb példáját mutatja számunkra. Mi sokszor elmenekülünk bűneinktől és nehezen vesszük fel a saját keresztjeinket. Mindig panaszkodunk és elcsüggedünk. Pedig Jézus példája arra hív, hogy bizalommal és hittel hordozzuk mindazt, amit ránk bíz az élet.
A kereszt súlya alatt ott van az isteni szeretet ereje, amely nem roppan össze, hanem megtart.
Amikor a saját terheink alatt roskadozunk, emlékezzünk arra, hogy nem vagyunk egyedül.
Jézus velünk jár az úton, és erőt ad minden lépéshez.
Add, Urunk, hogy a nehézségekben is felismerjük a Te jelenlétedet, és hűséggel kövessünk Téged.
3. stáció: Jézus először esik el a kereszt terhe alatt – Hoffmann Ferenc
Aki betegeket gyógyít, parancsol a viharnak és halottakat támaszt fel, most a porban fekszik. Az Emberfia kimerülten a földre roskad. Nem azért esik el, mert nincs ereje, hanem azért, mert az irántunk való szeretetből vállalta az emberi lét minden törékenységét, és magára vette a mi bűneink minden súlyát.
Sokszor talán bele sem gondolunk, mily meghökkentő, hogy a világ Ura a porban fekszik.
Ha megpróbáljuk elképzelni a Via Dolorosat, az út porát, a tömeg zaját, vagy a kereszt súlyát, akkor hamar rájöhetünk: hányszor érezzük mi is ezt a súlyt?! Nem fagerendák nyomják a vállunkat, hanem az elvárások, a megfelelési kényszer, a magány, vagy éppen a saját hibáink, bűneink és függőségeink. Jézus nem csak nézi a bukásunkat;
Ő ott fekszik mellettünk a földön, hogy ne maradjunk egyedül a kudarcainkban.
Ő az „Alászállott”, aki megtanít arra, hogy az igazi nagyság nem a látszólagos tökéletességben, hanem az alázatban rejlik.
A kereszt az egyetlen létra, amin a mennybe juthatunk. Ezen a létrán Krisztus segít fel bennünket, hiszen Jézus nem azért esett el, hogy sajnáljuk, hanem hogy megmutassa, hogyan válik a „földre roskadás” az „égbe emelkedés” kezdetévé.
Ne félj hagyni, hogy felemeljen!
4. stáció: Jézus találkozik anyjával – Iharosi Péter
Az anyai szív gyásza titok. Ki tudná elképzelni, aki nem élte át? Mária szenvedésének tetőzése közel van: a legmélyebb szeretetű Anya látja a legszeretetreméltóbb Fiút szenvedni. Mégis… talán Mária sehol máshol nem lenne szívesebben, mint most itt. Mert itt közel van az ő Imádottjához. Mert itt Jézussal van. Ha Jézus a Golgotára megy, akkor Mária csak a Golgotán tud boldog lenni.
Aznap a világ kivetette magából a Mennyországot,mert Jézus a Mennyország.
Csak Mária maradt a Mennyei Boldogságban.
Van-e oly boldogság, mint az ő Boldogsága?
Lehetek-e én valaha ilyen boldog?
5. stáció: Cirenei Simon segít vinni a keresztet – Kovács Noel
Cirenei Simon példaképünk abban, hogy a szenvedéseket türelmesen viseljük. Ahogyan őt sem kérdezték meg arról, akarja-e vinni Jézus helyett a keresztet, úgy az élet bennünket sem kérdez meg arról, hogy akarunk-e bizonyos kereszteket magunkkal cipelni. Mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb nehézségei.
A kérdés az, hogy mindezzel mit kezdünk? Hogyan viszonyulunk a szenvedéshez?
Bűneink sokaságával mi is hozzájárultunk Jézus szenvedéséhez, hiszen bűneink súlya nehezedett Rá. Jól érezzük, hogy ezt valamiképpen jóvá kellene tennünk. A vezeklés és az engesztelés egyik legszebb módja a türelemmel viselt szenvedés, mellyel saját, illetve mások bűneiért adunk jóvátételt.
Életünk keresztjeit tehát ne ledobni akarjuk magunkról, hanem öleljük őket magunkhoz,
hiszen mi keresztények tudjuk, van értelme a szenvedésnek.
6. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak – Magi István
Amíg Cirenei Simon segít hordozni Jézus súlyos keresztjét, Veronika csak egy kendőt nyújt felé. Apró mozdulatnak látszik – szinte észrevétlennek a kiabáló, lökdösődő tömegben – mégis valami egészen más történik ott, azon a pillanaton belül.
Jézus arca vértől, portól és verítéktől sebzetten hajlik a föld felé. Körülötte kiáltások, gúny, közöny és félelem. Sokan látják, sokan sajnálják is talán… de senki nem mer közelebb lépni.
Torkok szorulnak össze, kezek remegnek – és mégis mindenki hátralép.
A félelem erősebb, mint az együttérzés.
Csak Veronika lép elő.
Nem állítja meg a szenvedést. Nem veszi le a keresztet. Nem változtatja meg az eseményeket. Csupán letörli az arcot, amelyet már mindenki elfordulva néz. Egyetlen, gyengéd mozdulat – mégis olyan, mintha egy pillanatra megállna a kegyetlenség sodrása.
„Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek.” (Mt 25,40)
Talán ez fáj a legjobban: mennyiszer álltunk már mi is a tömegben. Láttuk a szenvedőt, a magányost, a kirekesztettet, és belül megmozdult valami – mégsem léptünk. Nem rosszaságból, hanem félelemből. Féltünk kilógni, megszólalni, mellé állni.
És így a hallgatásunk is egy újabb teher lett valaki vállán.
Veronika nem volt erős. Nem volt hatalma. Nem tudta megmenteni Jézust. Csak nem akarta, hogy egyedül maradjon a fájdalmában.
És ez elég volt.
Mert Isten országában nincs „kicsi” jóság. Egy odafordulás, egy szó, egy meghallgatás, egy jelenlét – néha ezek tartanak életben valakit, amikor már majdnem feladná.
Ha ma nem tudod levenni senki keresztjét, ne keseredj el. Lehet, hogy éppen egy kendőnyi szeretet az, amit rajtad keresztül akar adni az Isten.
Lépj ki a tömegből. Ne félj közel menni.
A legkisebb irgalmasság is képes világosságot gyújtani a legsötétebb úton – és miközben másnak erőt adsz, észrevétlenül a saját szíved is meggyógyul.
7. stáció: Jézus másodszor esik el – Koller Péter
„Hát én hányszor tántorultam! –
Bűneimbe visszahulltam!”
Mily gyakran térünk vissza régi bűneinkhez és bukunk el újra és újra! Mily gyengék és esendők vagyunk! Egyetlen reményünk az erős és mindenható Isten, aki gyengévé lett, hogy kiérdemelje számunkra az erő kegyelmét. Nem vár mást tőlünk csak, hogy újra és újra felkeljünk, és
hordozzuk tovább keresztünket a Golgotára, ahol széttárt karokkal vár minket.
Urunk és Istenünk, kérünk téged, adj erőt és óvj meg minket a kétségbeeséstől!
8. stáció: Jézus szól a síró asszonyokhoz – Mikó Gábor
Miért sírtok asszonyok?
Látjátok, hogy a példaképetek, egy hatalmas, értelmetlen terhet hordoz? Bennetek van a vágy, hogy legalább egy kézifűrésszel lerövidítsétek a súlyos keresztet? Legalább így könnyebb lesz?
Szörnyű látvány! Sírásra készteti az érzékenyebb embereket. Keresztény fiatalként amikor felvállaljuk keresztény hitünket, felvesszük a keresztünket, mely a 21.században rettenetesen nehéz. Az emberek látva minket, nem siránkoznak, hanem kinevetnek. Áldozatot fektetünk egy olyan célba, melynek sokszor a világ szemében semmi értelme nincs. Sírnak, de ma inkább nevetnek rajtunk, mert egy értelmetlen terhet hordozunk.
Egymás keresztjeit ne rövidítsük szükségtelenül.
Ez a kereszt életünk végèn, híd lesz az életből, az életbe.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el – António Guiomar Kalumbo
„Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. A halál porába fektettek.”
Ez Jézus haláltusája.
Lassan szenvedi el halálát. Nem hangosan kiált. Nem igazságszolgáltatást kér. Halkan elsuttogott szavai kimerültségét, emberfeletti szenvedését, végső erőtlenségét és a halál rémisztő közeledtét jelzik.
„Torkom kiszáradt mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.”
Jézus kínzó szomját mondja ki. Kéri, valaki enyhítse legalább a szomját! Milyen emberi! Mennyire át tudjuk érezni! Szenvedett, mint bárki közülünk!
Ó, jóságos Jézus, a világban annyian szenvednek! Annyian megtapasztalják a kínokat, amelyeket Te is tapasztaltál! Oly sok a súlyos betegség! Oly sokan emberfeletti gyötrelmeket állnak ki! Értük imádkozunk! Enyhítsd gyötrelmeiket és vezesd őket, hogy szenvedéseikben hitüket ne elveszítsék, hanem megerősödjenek benne, s így eljussanak a Te mennyei országod nyugalmába és boldogságába!
Imádkozzunk minden haldoklóért, hogy Szent Kereszted mellett találjanak megnyugvást és bátorítást! Kérünk, segítsd őket, hogy tanúságot tudjanak tenni az Atyába vetett bizalmukról, s abból a meggyőződésükből merítsenek erőt, hogy a Te halál felett aratott győzelmed által elnyerik a Te országodban lelkük üdvösségét és nyugalmát!
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól – Gergácz Szabolcs
Uram, ott állsz a tömeg előtt, mindentől megfosztva. Nemcsak a ruhádat veszik el, hanem az emberi méltóságodat is. Te azonban nem takargatod a sebeidet, mert a szeretetnek nincs mit szégyellnie.
Értem lettél védtelen, hogy én soha ne maradjak egyedül a szégyenemben.
Hányszor építek falakat magam köré, hogy elrejtsem a valódi arcomat? Te most arra tanítasz, hogy
a valódi értékem nem abban van, amit hordok vagy amit mutatok, hanem abban, hogy a Te gyermeked vagyok.
Uram Jézus, segíts levetnem magamról a látszatot és a büszkeséget. Taníts meg elviselni a veszteségeket, és felismerni, hogy ha mindenemet elveszítem is, Te akkor is velem maradsz.
11. stáció: Jézust keresztre feszítik – Száyer Géza Ferenc
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Jézusom! A Getszemáni-kertben történt véres verejtékezés közben, amely alatt így imádkoztál az Atyához: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely – most valósággá vált. A nehéz kereszt, amelyet cipeltél, a földre került, Téged várt, hogy együtt emelkedjetek a magasba. A fájdalmat, amit a szegek okoztak, csak a szeretet tudja elviselni. Az a szeretet, amely fájdalmak közepette is az Atyához kiáltott:
Atyám bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!
Jézusom, Te a kereszten függve is csak a mi bűneinkre gondoltál, hogy kiengesztelhesd a Mennyei Atyát. Engedd, hogy kereszted elé járulva, bűneinket megbánhassuk és Keresztelő Jánossal együtt mi is kimondhassuk, hogy Te vagy az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.
Könyörgünk Hozzád, bocsásd meg vétkeinket, amelyekkel fájdalmat okozunk Neked!
Jézusom, segíts megtalálnom a kereszt kincsét, amely az önzetlen feláldozás jelképe. Hiszen Te minden nap szeretnéd feláldozni Magad bennem, szeretnéd, ha feláldoznám magam Benned, hogy élhessél bennem, hogy élhessek Benned.
Könyörülj rajtunk Urunk!
Könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken.
12. stáció: Jézus meghal a kereszten – Mikó Gábor
Kudarc nélkül nincs felállás.
Azoknak a dolgoknak van értéke, amikért meg kell küzdeni. Azoknak a dolgoknak örülünk igazán, amikre várni kell. A kitartás is csak akkor értelmezhető és értékelhető, ha valami nehézséggel találjuk magunkat szembe, amivel meg kell küzdeni. A tiszta napfényt is akkor értékeljük igazán, amikor erdőben fák között, vagy felhők résein függönyként koszorúzza a látképet. A felkelő napnak is akkor örvendezünk tiszta szívből, amikor egy hosszú hideg és sötét éjszakán vagyunk túl.
Jézus halálból való feltámadása is csak akkor örömteli, és dicsőséges, ha a kereszthála súlyt ad neki.
Múlt, jelen, és jövendő bűneink következményeit szenvedte el, de azért, hogy majd örvendezhessünk, amikor második eljövetelekor mi is feltámadunk. Mert, ha Jézus mint valóságos Isten és Valóságos ember feltámadt, mi is fel fogunk támadni. Mert Jézus az új Ádám, akinek halálával, a felhők közül előtűnik boldogságunk napja.
Ádám által jött a bűn, Jézus által pedig az élet.
Megmutatta hogyan kell élni azt az életet, melynek a földi halál ad valódi értelmet és súlyt. Köszönöm Jézus, hogy mindenben hasonlatossá váltál hozzám gyarló emberhez, a bűnt kivéve. Add, hogy a boldog hálál utáni feltámadásban is hasonuljak Hozzád!
13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik – Dénes Csaba
A hitnek és bizalomnak óriási erőpróbája ez a pillanat. A Boldogságos Anya fájdalmas epedéssel fogadta Fia testét az ölébe. Fájdalma és Szeretete egyenlőképpen nagy volt – a hosszú kínzás alatt nem engedték oda Jézusához – most azonban ismét karjaiban tarthatja Őt – szemlélheti Sebeit, csókolhatja véres Arcát.
Itt van hát a Test, melynek a nagy Ígéret alapján milliónyi ostyaparányba kellett volna bomolnia, hogy milliók tápláléka legyen. Ehelyett most sápadt, véres, összetört és magatehetetlen.
Ezért sokan, akik szerették és siratták Őt, a nagy Ígéretet is elsiratták ezen az órán.
Szabad-e ilyen tépett Liliom mellett Életről álmodni? Igen! Szabad is és kell is! Mert Jézus akkor a legerősebb, amikor emberi látszat szerint a legelesettebb. Krisztus holttestének ez a tanító szándéka a nagy elesettséggel. És ezt a különös tanítást immár évezredek igazolják!
Hisz ebből a sápadt testből veszi és eszi a kereszténység kétévezredes életét és fiatalságát.
Vedd hát a testet és edd… az Életet!
14. stáció: Jézust sírba teszik – Szantner Tamás
Meghalt az, aki nekünk életet adott. Sírban fekszik Ő, aki a sírból is életre hívta Lázárt. Erőtlen teste most nem gyógyítja meg a betegeket. Tiszta, fehér gyolcsban van elrejtve a szikla ölében, mint ahogy mi is elrejtjük Őt magunkba, amikor magunkhoz vesszük.
Lelkünk legyen tiszta gyolcs az Élő Isten számára, vegyen bennünk lakást, hogy vele együtt feltámadhassunk mi is.
A képre kattintva galéria nyílik!
hirdetés
