Olaj Anett 23 évesen az abortuszt választotta, azóta viszont már ötgyermekes édesanya. A krízisterhes kismamákért, abortuszt átélt nőkért és férfiakért, a magzatgyermekekért dolgozik az abortusz.hu létrehozójaként és a Ráhel Szőlőskertje munkatársaként. Elmesélte megrendítő, személyes történetét, abortuszát, a tettével való szembesülés sötét időszakát, megtérését, és azt a látomást, amelyben elvesztett kislányával és Jézussal találkozott. Beszéltünk az apák jogairól, az elvetetés mellett döntők indokairól, a megfelelő segítség formáiról, illetve a lelki adoptálás felemelő imaszolgalatáról, amihez ti is bátran csatlakozhattok!
A 777 legújabb podcastadásának vendége Olaj Anett volt, aki saját abortusza utáni istenélményét követően a megnemszületett gyermekek szolgálatába állította az életét.
Az abortuszhoz vezető döntés
„Fél másodperc volt ez a döntés. Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy rossz, mert sok nőt kísérünk az abortusz felé vezető úton és próbáljuk őket támogatni abban, hogy döntsenek másképp. Valamikor azonban egészen elhúzódó döntési folyamat is ugyanide vezet. Én azt gondoltam, nincsen más lehetőségem. Egy olyan fiútól lettem várandós, akinek tudtam, hogy akkortájt volt az esküvője és kisbabájuk is születik. Mivel borzasztó idealista voltam és hercegkisasszonyosan képzeltem el az életemet, azt gondoltam, hogy gyermeket úgy szül az ember, hogyha van egy férj, akibe halálosan szerelmes és minden gyönyörű, azon kívül pedig nincs helye gyereknek. Valójában amikor eldöntöttem, hogy az abortusz lesz a „megoldás”, – és nagyon erősen idézőjelbe teszem ezt a szót – akkor azt gondoltam, hogy ez az egyetlen út, hogy ezzel jót teszek magamnak, valamint a fiúnak is és majd lesz másik baba… Ami egy nagyon tipikus mondat ilyenkor…”
hirdetésAnett mesélt az akkori életfelfogásáról, felköltözött Pestre, filozófiát tanult és önmegvalósításba kezdett.
„Amellett, hogy egy ideologikus massza volt bennem, azt pontosan tudtam, hogy még évekig nem akarok családot, mert először mindent meg kell valósítanom. Ifjúsági magazinokból, meg tudományos folyóiratokból szedtem, hogy ki kell próbálni a szexet, a világjárást, magunkat… Teljesen el kell menni a végéig, alkohol, cigaretta meg más területeken is. És majd, ha ezek mind megvannak, akkor meg kell találni a nagy ő-t és lenyugodva kell családot alapítani.
Mivel elég mereven tudok pályát változtatni és ez a kép volt a fejemben, képtelen voltam értelmezni a pozitív terhességi tesztet. Nem is gondoltam, hogy van más megoldás, ott a fürdőszobában. Ez erősen köszönhető egyébként az akkori és a mostani médiának is: az abortuszt egy fogamzásgátló eszközként próbálják sokszor interpretálni: „ha nem védekeztetek, ha a 72 órás tabletta sem jön szóba, akkor még mindig lehet menni abortuszra.” Mintha az a várandósságot kiküszöbölné, de nem! Ennek megfelelően nagyon sokan voltunk és vannak úgy, hogy bele sem gondolunk: most egy másik emberről döntünk.”
A pozitív terhességi tesztet követően nem mesélte el senkinek, hogy mi történt vele. Ennek okaként Anett azt emelte ki, hogy mivel a nő lényegi tulajdonsága, hogy anya legyen, amikor nemet mond a gyermekére, hatalmas szégyen alakul ki benne. Ezt a több száz abortuszon átesett vagy még azon gondolkozó személyekkel folytatott beszélgetései, illetve a saját története is megerősíti.
„Egy teljesen természetellenes, önmagamra is nemet mondó dolog történik. Ezért ezt a legtöbben titokban tartják. (…) Két dolog miatt zár be a nő: egyrészt, mert funkcionálisan nem tudja végig csinálni az abortuszhoz vezető utat, ha elkezd latolgatni, hogy pontosan mi is történik. Másrészt olyan mély szégyen-, és veszteségérzete van már előre, amivel nem tud mit kezdeni. Ezt el kell zárni érintetlenül” – foglalta össze Anett.
Van, hogy az apa igenje sem elég
A beszélgetés során szóba kerültek az édesapák, ők ugyanis a gyermek megszületéséig nem rendelkeznek szülői jogaikkal. Kézzelfogható azonban, hogy sokszor egy élet múlik azon, hogy az apák hogy reagálnak egy váratlan terhesség esetében.
„Ha én édesapa lennék, az asztalra csapnék és elindítanék akár egy jogi folyamatot is, mert ez elképesztő. Mi zokogó apukákkal beszéltünk, akiknek 1-2 hete volt hátra amíg még élt a gyermekük. De egyszerűen nem volt eszköz a kezükben amivel megakadályozhatták volna, hogy a gyermekükkel az anyuka abortuszra menjen. Természetesen a megoldás az, ha a szeretetkapcsolat helyreáll a szülők között. Viszont sokszor az anya annyira megkeményedik ilyenkor, hogy az apa igenje sem elég. Főleg, ha mások támogatják abban, hogy az abortusz lesz a „jó megoldás” – fejtette ki a véleményét a ma már ötgyermekes édesanya.
Gyakori abortusz-indokok
Anett kitért azokra az indokokra is, amelyek miatt sokan gondolkodnak abortuszon: „A fő üzenet, amit szeretnék átadni az, hogy próbáljunk meg minél őszintébbek lenni magunkhoz. Ez az élet minden területén nagyon nagy segítség. Azt gondolom, hogy azok a kifogások, amelyek nálam is felmerültek -, hogy nem tudom eltartani, nincsen apukája, egyedülálló nő lennék, lelkileg tönkre mennék… – létező tényezők, de tudom, hogy a szüleim rögtön odaálltak volna mellém. Azt is tudom, hogy én például egy egyszobás albérletbe születtem és itt vagyok. A családok, akiket támogatunk, bár, hónapról hónapra támogatásra szorulnak, de mindig van valaki, aki odaáll melléjük.
Ha jön egy baba, lesz segítség, főleg ma, amikor már annyi segítőszervezet van.
Ezek az „indokok” kifogások, főleg az anyagi dolgok. Egy gyereknek nem kell öt garázs meg nyolc autó, de még egy sem, ahhoz, hogy elinduljon az élet. Később persze lehet gyarapodni anyagilag is, de ez nem lehet indok arra, hogy a saját kisbabámra nemet mondjak.”
A legsúlyosabb helyzet: mi van, ha erőszakban fogant a baba?
Anett erre a kérdésre egy nagyon mély tanúságtétel elmesélésével válaszolt. Egy huszonéves lány, aki maga is nagy életvédő volt, a lelki adoptálás imáját is mondta, erőszak áldozata lett: „Tudta, hogy
minden megfogant magzat egy ember és ugyanolyan értékes Isten szemében.
Később azonban megerőszakolták és minden megkérdőjeleződött és felborult benne. Nem lett várandós, de mindent újra kellett gondolnia. Gyönyörű szavakkal mondta el, hogy az ilyen helyzetekben nem az a gyermek tehet a történtekről, sőt ő még jobban védelemre szorul, hogy ilyen apukája van. Ugyanolyan gyermek és az ő gyermeke.
Természetesen óriási lelki teher, amivel ilyenkor az anyának meg kell küzdenie. Erre külön szervezetek vannak Angliában, Amerikában, és
olyan gyógyulások vannak Istenben, hogy azok a nők ki tudnak állni a megszületett, erőszakban fogant gyermekükkel és elmondják, hogy nem kell nemet mondani a babájukra
azért, mert valaki más bűnös volt ebben a kapcsolatban.”
Nem tehető felelőssé a gyermek az apa bűnéért. Anett a társadalmi felelősségvállalásra is felhívta a figyelmet, nemcsak az abortusz kapcsán, hanem akit, amilyen téma érdekel, abban kell tevékenyednie.
A mai világ tébolyult ideáival szemben a belső ima erejét emelte ki az édesanya, hiszen nem kell követnünk a világban tomboló gyűlöletet!
A veterán katonák és az abortuszon átesett nők
„Az elmúlt 100 évben az egó diadalát éljük: „nekem ne mondja meg senki, engem ne fékezzen senki, ne legyenek korlátaim (…) Gyakran egy másik férfi is, akár a férj is korlátként szerepel az önmegvalósításban. Nem beszélve a gyermekvállalásról, mert nagyon sokan kisállatot vesznek maguknak egész életükre. Valahol nagyon félre csúsztak a dolgok.”
A podcastben Anett mesélt saját abortuszáról és az azt követő időszakról. A magzatra ekkor ellenségeként tekintett, látta, mi történik a testével. „Nagy megkönnyebbülés volt és egy hatalmas üresség, de direkt nem akartam belegondolni, mert akkor nem tudtam volna felkelni az ágyból” – osztotta meg az emlékeit. Azt gondolta, hogyha mélyen eltemeti ezt az eseményt, akkor az élet ugyanúgy megy majd tovább mint azelőtt.
Szakértőként rávilágított arra is, hogy a veterán katonák lelki sérüléséhez hasonlíthatóak az abortuszon átesett nőkét. „Ilyenkor a lövészárokban vannak, amikor még az abortuszra készülnek” – fogalmazott Anett. A Ráhel Szőlőskertje nevű segítőszervezetben megélt tapasztalatai is alátámasztják ezt: ilyenkor nagyon nehéz a hölgyekkel beszélgetni, illetve kis túlzással minden másról lehet, kivéve az abortuszt.
Hogy segíthetünk a krízisterhes nőknek?
„A tiszta szívvel, ítélet nélkül való odafordulás, és ha meghallgatjuk őket, az az egyedüli esély arra, hogy elinduljon bennük bármi más azon kívül, amire készülnek.”
Anett mesélt férjével való megismerkedéséről, megtéréséről és arról is, hogy hogyan tapasztalta meg és hitte el Isten végtelen irgalmát és megbocsátását. Bár kezdetben nagyon távol érezte magát az Úrtól és csak a barátja és majdani férje miatt járt szentmisére, egy alkalommal Isten megérintette a szívét a templomban.
„Elkezdtem eszméletlenül sírni, nem tudtam abbahagyni a mise végéig. Következő alkalommal is ez történt. A hókirálynő meséjéhez tudnám hasonlítani, ahol a kisfiúnak üvegszilánk van a szívében és csak a nővérének a könnyei mossák ki a szilánkot a szívéből. Ekkor a kisfiú újra tud szeretni és látja az igazat. Szerintem nálam is ilyesmi történt. A Jóistennek nagyon sok mindent ki kellett takarítania a szívemből és ezt ezzel a könnyözönnel tudta megtenni. Pár hét után az egyik ilyen sírós misén felnéztem a templom kupolájába. Felejthetetlen pillanat volt, mert nem a kupolát láttam, hanem Istent a lelki szemeimmel. Megértettem, hogy Ő ott van és eközben meg itt van velem és eszméletlenül szeret, egészen picurka koromtól óv és véd és csak emiatt lehetek most itt. Egymásra mosolyogtunk és tudtam, hogy a Jóisten a legeslegközelibb barátom.”
Az interjúban az abortusz utáni depresszió, a megszületett gyermekek abortuszon átesett édesanyjukra gyakorolt hatásáról, illetve Anett missziójáról, az abortusz.hu-n és a Ráhel Szőlőskertjén keresztül végzett szolgálatukról, valamit a lelki adoptálás hatalmas erejéről is beszélgettünk. Anett elmesélte megrendítő találkozását elveszített kislányával és Jézussal, amely végül gyógyulást hozott az életébe, amit így Isten és a magzatgyermekek védelmének szolgálatába állított. Nézzétek meg a teljes podcastet!
Ha várandós vagy, de kilátástalannak érzed helyzetedet, nincs aki meghallgasson, nem látsz tisztán a rád nehezedő nyomástól, keresd bátran az Együtt az Életért Egyesületet is az alábbi elérhetőségeken:
Krízistelefonszám: +36 30 598 0 198
Email cím: kapcsolat@egyuttazeletert.hu
hirdetés
