Milyen az Isten szíve szerint való nő? Erre a kérdésre kerestük a választ négyen, a 777 szerkesztői közül, ma Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, az igazi nőnapon!
Mitől nő a nő és mitől lesz kedves Istennek? Erről gondolkodtunk közösen, és ebbe az eszmecserébe titeket is szívesen bevonunk a kommentekben!
Milyen az Isten szíve szerint való nő?
„A hűség nála nem opció, hanem döntés” – Marton-Gazdag Rita
Csukd be a szemed! Gondolj arra a nőre, aki a feltett kérdésre először eszedbe jut. Milyen ő? Nem valószínű, hogy a külső tulajdonságai miatt gondoltál egyből rá. A lénye békét és szeretetet sugároz? Szépsége belülről fakad? Van benne valami, ami egyszerre megnyugtat és bátorít? Hangja lágy és békés? Mellette biztonságban érzed magad?
Ha belép egy helyiségbe, máris harmonikusabbá válik a légkör?
Kedves és megértő? Bizalommal tudsz felé fordulni? Teherbírása felér több férfiéval, mégis törékeny? Ő az, aki a házból otthont varázsol? Van, amiben ő a legjobb, de ezzel sosem kérkedik, hanem alázatos marad? Türelmes és engedelmes? A hűség nála nem opció, hanem döntés? Ha bánat ér, tudod, hogy nála vigaszt találsz? Gondoskodó? Szépen beszél embertársairól és nem kárörvendő? Örömben és szomorúságban is Isten felé fordul? Ha a kérdőjeleket pontra tudod cserélni, akkor azt gondolom, hogy megtaláltad a választ…
hirdetés„Vezethetőség” – Gál Petra Júlia
A nő gyengeségében erős. Alázatos. Finom és visszafogott. Élettel teli. Ezek jutnak eszembe először rólunk, nőkről, vagyis leginkább azokról a nőkről, amilyenné válni szeretnék.
Amit pedig a legfontosabb ismérvnek tartok – én pedig erősen készülök ennek megtanulására, az a vezethetőség.
Egy nő vezet ha kell és tud is, de nem akar mindenáron, mert tudja, hogy nem az ő dolga.
Én tanulom, hogy tudjam, mikor kell nekem az erősebbnek lennem, mikor viszont hátrébb lépnem. Tanulom, hogy ne kövessem le azt a mintát, amiben nem volt opció a ráhagyatkozás. Tudom, milyen nehéz kettő helyett erősnek lenni, és az is, ha az ember önhibáján kívül nem élheti meg a vezetettséget, az érzelmi biztonságot, és csak remélem, hogy jó embert szán mellém Isten és
mindenben igyekezhetek majd felfedezni az Ő akaratát.
Persze megint, hova lyukadtunk ki, a párkapcsolatig. Pedig én úgy gondolom, hogy egy ember egyedül is egész, és a társával csak egészebb lesz, de az biztos, hogy egy nő egy férfi mellett nő, az ő tükrében. Ez lehet egy apakép vagy a társadalom férfi tagjai, de persze Jézus is. Nem mindenki találja meg a férjét, feleségét, nem is mindenkinek célja, előbb utóbb úgyis érezzük, milyen hivatásra hív minket Isten. Engem egyértelműen édesanyának szán szerintem, és kíváncsian várom, hogy bontakozik majd ki ez a terve az életemben.
Persze, egy nő, annyira nő, amennyire a mellette lévő férfi férfi, ez igaz, atekintetben mindenképp, hogy a Úr által kifundált szerepeinket teljességgel csak abban a szuperül kitalált egységben tudjuk megélni, ami a házasság. De mivel a férjem is csak egy ember lesz, nem várhatok tőle tökéletességet, és nem rakhatom rá az identitásom terhét. Igazából egyedül Jézusban szeretnék tükröződni, mert csak Ő adhat teljesen tiszta képet, olykor fájdalmasan vakítót, amelyben minden hibámat azonnal láthatom. Ebben az a jó, hogy miközben igyekszem formálódni az Ő szívében, már farag is engem. Nővé, barátnővé, menyasszonnyá, feleséggé és anyává. Tanulom a Ráhagyatkozást, azt a hűséges alázatot, amire hív.
„…az isteni Gondviselés munkatársának lenni…” – Kissné Berta Rita
Mit jelent számomra a női lét?
Sok évvel ezelőtt a tévében láttam egy zenés műsort, amiben egy nőnek öltözött férfi volt az egyik előadó. Azonnal szemet szúrt, hogy mitől érezte magát nőnek: hosszú haja volt, műszempillája, erős sminkje, színes műkörme, és magassarkú cipője.
Elgondolkodtatott, hogy valóban ilyen lenne a nő?
Nekem ugyan nem fontosak ezek a külsőségek, és természetesen semmi baj nincs ezekkel, ha valaki így érzi jól magát a bőrében. Azt gondolom viszont, hogy a nőiesség egy ennél sokkal mélyebb dolog. Évek alatt formálódott bennem a gondolat, hogy számomra mit is jelent nőnek lenni. Erre persze sokan sokféle választ adhatunk személyiségünk, életkorunk, családi állapotunk és megélt tapasztalataink alapján. Számomra a nőiesség lényege egyetlen szóban foglalható össze: GONDOSKODÁS. Vagy kicsit messzebbről tekintve:
az isteni Gondviselés munkatársának lenni.
Három gyermekes anyukaként a mindennapjaim része a másokról való gondoskodás, ami mai világunk időnként túlzott elvárásai közepette néha embert próbáló tud lenni. Ennek a szeretetből végzett „láthatalan munkának” másik nagy nehézsége a visszajelzés, a sikerek és az elismerés hiánya. És személyiségemből eredően is szívesebben végzem feladataimat csendben, a háttérben munkálkodva, mégis abban a biztos tudatban, hogy tevékenységem értékes és fontos azoknak az embereknek, akikre akár napi szinten, akár kicsit ritkábban gondot viselek.
Az írásaimból bizonyára kitaláltátok, mennyire fontos számomra a Szűzanya. Női és anyai identitásomban ő a példaképem, és ahogy igyekszem őt egyre jobban megismerni, és egyre többet kutatok róla, mindinkább azt gondolom, hogy
ő volt az egyetlen tökéletes nő ezen a világon.
Mária az Úr alázatos szolgálóleányaként rejtett életet élt, teljesen átadva magát az Atya akaratának és a rá bízott Misztériumnak. Nem volt látványos, viszont csendes jelenlétével ott volt Fia mellett még a kereszt alatt is, és ugyanígy most is mellettünk áll, hogy elvezessen minket Jézushoz. Anyaként és feleségként elsődleges feladatomnak azt tekintem, hogy családom tagjait el tudjam vezetni Jézushoz. Ezen felül, ahogy a kánai menyegzőn Mária „anyai szemével” meglátta a fiatal pár szükségletét, bízom benne, hogy az Úr vezetésével néha én is észre tudom venni mások szükségeit tágabb környezetemben is, és egy kicsit így is munkatársa tudok lenni gondviselő szeretetének.
„…hogy Jézus Arcát tükrözzük az emberek felé” – Papp Dorka
Ha arra gondolok, Isten mire teremtette a nőket, akkor valahogy a gyertya és rózsa hasonlata jut eszembe. Fényre és a szépre teremtettünk! De nem a külsőségekre gondolok, vagy a túlzó sminkre, ruhákra, hanem a lelki szépségre, ami aztán kihat a külsőnkre is. Nem magunknak lettünk teremtve, hanem arra van meghívásunk, hogy Jézus Arcát tükrözzük az emberek felé. Ehhez egészen Istenben kell élnünk, csendes imával és szolgáló szeretettel kell a környezetünk felé lennünk.
Istenben gyönyörködjünk, hogy az Úr is gyönyörködjön bennünk – erre van meghívásunk.
Nőként, lányként továbbíthatjuk Isten gondoskodását, finomságát ebben az olykor már eldurvult világban. Isten ránk bíz embereket, férjet, gyermekeket, hogy olyan felelősséggel és nemességgel szeressük őket, ahogyan Szűz Mária tette a Szent Családban. Hogy vegyük észre, ha valaki szomorú, csalódott, ha valaki azt szeretné, hogy meghallgassák. Számos női példa élte már meg előttünk az evangéliumot, a szeretetet, akikre felnézhetünk: kezdve a Szűzanyával – aki egészen a vegsőkig hűséges Szolgálóleánya az Úrnak -, Ruthon és Szent Erzsébeten, Teréz anyán és Kis Szent Terézen át. De gondolhatunk Szent Gianna Beretta Mollára is, aki feláldozta az életét, hogy a gyermeke élhessen.
Nekünk nem kell mindig nagy dolgokat tennünk, jó, ha tudjuk, hogy
amikor a legkisebbek arcát simogatjuk, Jézus arcáról is könnyeket törlünk.
Veronika tettére hív Jézus minden nap: segítsünk könnyeket törölni, hogy a Szentlélek öröme rajtunk keresztül is szétáradjon a világban!
hirdetés
