Mit tennél, ha te lennél a negyedik bölcs, aki lekési Jézus születését? Újra megkeresnéd? Várnál rá? És mit élsz át egy olyan közönség tagjaként, amelyben mindenkinek csukva van a szeme, csak hallgat és érez? Egészen különleges előadáson jártunk az Operaházban!
Most jártam életemben először a Magyar Állami Operaházban – nem is akármilyen előadáson, és nem is egyedül, hanem munkatársammal, Farkas-Szilágyi Annával.
„Nagy réztálban tűz lobog, körben nyugágyak. Sokan tudnak a három bölcsről, akik elindultak, hogy megkeressék a Megváltót. Ám a csillag egy negyediket is elvezetett volna Betlehembe, viszont ő már a többiekkel való találkozást is lekéste. 33 éven át fut a történések nyomában a legbölcsebb, Artaban, és vinné ajándékát Jézushoz.
Vajon miért mulasztott el egy egész életet? És vajon tényleg elmulasztotta-e?
A különleges előadás kérdez, és talán válaszokat is találhat minderre, mégpedig úgy, hogy a benne résztvevők egyik érzékszervét kikapcsolja, a többit viszont élessé teszi mindarra, ami a világból marad, ha a fényességet keressük, de nem találjuk.” Ezt a sejtelmes ismertetőt olvashatjuk az Artaban c. előadásról – és milyen izgalmas meglepetés szembesülni a helyszínen elénk táruló rendhagyó látvánnyal! Most mégis leleplezünk pár dolgot és adunk egy kis ízelítőt ebből a nem mindennapi műből, hogy ha kedvetek támad, ti is megnézhessétek a következő adventben.
Az Operaház impozáns épületébe belépve rögtön ámulatba estünk, és miközben a nagyteremben párhuzamosan a Bohémélet előadására gyülekeztek az emberek, mi a Medgyaszay terem előtt várakoztunk. Miután leadtuk a kabátjainkat, a teremben nyugágyak, fehér falak és középen lobogó tűz fogadott bennünket Rátóti Zoltánnal, aki már az érkezés pillanatától kezdve a színen volt. Izgalmasan hatott ez a teljesen szokatlan komfort a nyugágyakkal, finom, de erőteljes illatokkal – és ráadásul
kisvártatva a szemünket is el kellett takarni egy alvómaszkkal, ami nagyban segítette a koncentrációt és oda irányíthatta a figyelmünket, ahova igazán kellett.
Végül is: „jól csak a szívével lát az ember”.
A negyedik napkeleti bölcs, Artaban életén keresztül vezet a történet, melynek megvalósításában csak egy kisebb zenekar, pár énekes, egy karmester és a narrátor vesz részt. Artabanban -, aki persze nem létezett, ennek ellenére, vagy talán épp ezért – mindannyian magunkra ismerhetünk.
Lekéste a Kisjézust és egész életében az utána való sóvárgástól vezetve próbálta utolérni, találkozni Vele, de az élet, az események mindig közbeszóltak.
Gyakran vagyunk ezzel mi is így, elsodornak a történések, mindig van sürgetőbb, ,,fontosabb” és nincs időnk eleget imádkozni, olvasni a Bibliát – és emiatt egy idő után már nem önvádat fogunk érezni, hanem mély szomjúságot Isten után, mert tudjuk, hogy Ő nem haragszik ránk ezért, de szomorú miattunk, mert vágyik utánunk és a bennünk lakó Lélek is kitartóan nyújtózkodik a teremtőjéhez. Mégis, Artaban bár folyton csalódik magában -, nem adja fel, kutatja, keresi Jézust, és habár ő ezt nem érzékeli, a Megváltó végig mellette van, irányítja a lépteit és használja mások segítésére.
Ne adjuk fel soha Krisztus keresését, igazi lényének megismerését, de sose essünk az elhagyatottság érzésének csapdájába sem, hiszen megígérte, hogy velünk lesz „minden napon a világ végezetéig”! (Mt 28,20)
Bővebb információért ide kattintsatok.
hirdetés
